KéMeK 1. szám: Valahol kezdeni kell...

KéMeK Újság: A konferencia hivatalos napilapja 

1. szám: Valahol kezdeni kell... 

A harminckettedik Közművelődési Konferencia már befejeződött. Több hónap fáradhatatlan szervezés után a munkálatok végénél vagyunk. Számos tanulságot levontunk ebből a rendezvényből, és tapasztalataink arzenálja kétségen kívül bővelkedett. Sok hangsúlyos kulturális szakemberrel volt szerencsénk találkozni, kik elmondták karrierjük hátterét, és tanácsot adtak nekünk, a jövő közművelődési szaktekintélyeinek. Viszont hogyan tudtuk ezt megvalósítani?

Ki? Mit? Hol? Hogyan? Betekintés a KMK felépítésébe

 A 2023/24-es tanév első szemeszterében rajtunk állt a sor, hogy előkészítsük, majd lebonyolítsuk a KMK-t. A szervezést Sütő Erika tanárnővel kezdtük el, eleinte csoportbontásban. Mivel nem tudott egy órán ott lenni az egész évfolyam, ezért ezt a problémát azzal orvosoltuk, hogy levonultunk a kultúrzugba, ahol az egész csoport elfért és tudott tárgyalni a konferencia körülményeiről. A koordinátorok és a stábvezetők kiválasztására 2023. októberében került sor. Mindannyian emlékszünk arra, amikor hosszas várakozás után bejelentették az idei év vezetőit, és ezután rövidesen nekiláttunk a stábtagok toborzásának, majd stábokon belüli elhelyezésüknek. Ezeket a koordinátorokkal konszenzussal döntöttük el a Boldogasszony sugárúti épület alagsorában. Valaki már nyomban nekilátott feladatának, az újsággal viszont rengeteget dilemmáztunk. Sok tervünk volt az újsággal kapcsolatban. Beni például azt javasolta, hogy legyen egy kézzelfogható, nyomtatott kiadvány, ami egy hatalmas konszolidált újság formájában jelent volna meg. Ebben minden információ megtalálható lett volna, ezáltal nem kellett volna több számban megjelenítenünk az elképzelt nyomtatott verziót. Digitális változatot ekkor nem terveztünk, de úgy véltük, hogy szükségünk lesz rá, mivel a legtöbb dolog ma már online is megtalálható. A magazin ötlete is felmerült, ami mellett eléggé sokáig kiálltunk. Mielőtt elkezdődött volna a vizsgaidőszak, Erika tanárnőt megkértük arra, hogy kérjen árajánlatot. Újév tájékán értesültünk arról, hogy kivitelezni borzasztóan drága lenne, ezért maradtunk a digitális variációnál. A remény viszont nem veszett el teljesen!

Gréti ideája volt egy KMK-s webhely elindítása. Mi új dolognak gondoltuk, hiszen nem hallottunk még egyetlen egy KMK-ról sem, melynek lett volna egy önálló webhelye. Mivel az újsággal nem tudtunk nagyon dolgozni, hiszen a konferencia még távol volt, ezért ezzel az oldallal foglalkoztunk leginkább. Írtunk magáról a rendezvényről, a stábokról, illetve elrendeztük a dizájnt, hogy megfeleljen a KMK témájának. A vizsgaidőszak letelt, és a tavaszi szemesztert egy váratlan dologgal kezdtük meg...

A "Szakmai gyakorlat II." című kurzuson minden tekintetből Sütő Erika tanárnő nevét lecserélte Orbán Hedvig tanárnő neve, kivel eddig úgyszintén rengeteget találkoztunk féléveink során. Az első órán már meg is kaptuk e modósításra a választ. Erika tanárnő előtt a felsőoktatási rendszerben új lehetőség nyílt meg, ami azt jelentette, hogy kevesebb időt tudott volna arra szánni, hogy együtt dolgozzunk. Az ő megfogalmazása szerint "sok álmatlan éjszaka után arra a döntésre jutottam, hogy átadom a stafétát Hédi tanárnőnek". Ez a reveláció mindenki arcán más reakciót váltott ki, de többnyire a megdöbbenés látszódott mindannyiunkon. Hédi tanárnő már szervezett KMK-t több évfolyammal, ezért is kapta meg a szerepet, mint mentortanár. Eleinte szokatlan volt, de a hónapok elteltével hozzáidomultunk ehhez a fordulathoz. Az irány viszont nem változott, továbbra is élt bennünk a cél, és serényen folytattuk az eltervezett munkát, mintha mi sem történt volna. A megbeszélések általában hétfőkre voltak ütemezve, az óra időpontjában. Az Agóra kamaratermében lehetőségünk volt zavartalanul dolgozni, ám voltak alkalmak amikor bent voltunk a főépületben. Ez inkább már az utolsó előtti alkalmakra volt jellemző, amikor megnéztük a termeket, elrendeztük a dekorációkat és segítettünk a technikai dolgokban.

Voltunk roadshowozni!

Az idei KMK egyik jellegzetessége volt egy roadshow, melynek keretein belül olyan egyetemekre mentünk el, ahol szintén voltak közösségszervezős hallgatók. Ezzel elősegítettük a KMK popularizációját, és új kapcsolatokat tudtunk kiépíteni olyan emberekkel, akik ugyanezen a szakon tanulnak. Továbbá azért volt szükségszerű, hiszen mi is fogadtunk vendéghallgatókat, ezért pótolhatatlan volt a bizalom kiépítése köztünk és a vendégeink között. Az egyetemek közé tartozott a Debreceni Tudományegyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem. A roadshowra 2024. márciusában került sor. Az első egyetem meglátogatására március 7.-én volt alkalmunk. Vágin Szabina, a Hostess stábvezetője készített számunkra egy terjedelmes összefoglalót erről az alkalomról:

"Március 7.-én egy csütörtöki napon meglátogattuk az ELTE-t. Pestiként nekem kicsit kényelmesebb volt, nem kellett hajnalban felkelnem, mint a többieknek, Antóniának, Jázminnak és Vikinek. A Nyugati Pályaudvarnál csatlakoztam hozzájuk és együtt indultunk meg az ELTE-PPK épületéhez. Nem először volt szerencsém meglátogatni őket, ugyanis ősszel én személy szerint részt vettem az őszi OKT-n (Országos Közösségszervős Találkozó), amit az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanuló, de többek között közösségszervezős hallgatók szerveztek meg. Kicsit fura is volt most úgy bemenni az épületbe, hogy alig vannak, minden csendes és nincs zsúfoltság meg tömeg. Kellemesebb volt, az biztos. A későbbiekben két lány jött le elénk, hogy köszöntsenek minket és felkísérjenek abba a terembe, ahol éppen az egyik közszerves évfolyamnak (nem emlékszem, hogy II. vagy III. évfolyammal találkoztunk először) órát tartottak. Bementünk, bemutatattak minket, aztán hátra küldtek, hogy az óra utolsó 15 percében tartsuk meg a kis előadásunkat. Izgalmas volt hallgatni azt, hogy más egyetem közösségszervezős diákjai mit tanulnak, és milyen ötleteik vannak. Furcsa volt, de közben nagy izgatottsággal figyeltem is. Eljött a mi időnk és mentünk is, nekem görccsel a gyomromban, miközben az járt a fejemben, hogy 'Jaj most mi lesz, meg hogy fogják fogadni, érdekli-e majd őket'stb. Mint amikor az ember felelni megy és ki kell álljon az egész osztály elé, csak itt most mindenki ismeretlen volt. Meg maga az a gondolat játszott bennem, hogy mi egy másik egyetemről jöttünk, mégis mit akarhatunk tőlük, ráadásul az ELTE-n, tehát igen, kicsit feszélyezve éreztem magam. De elkezdtünk beszélni és máris elmúlt az izgalom. Antónia mindent szépen felvázolt, a lényeget összefoglalta és mi is kiegészítettük egy-két érdekességgel a mondanivalóját. Jó érzés volt látni pár csillogó szemet és érdeklődő tekintetet. A prezentáció, amit Saci csinált nagyon jóra sikeredett és szerintem az is felkeltette az érdeklődésüket, illetve szórólapokat is hagytunk a biztonság kedvéért, hogy ha akarnák se tudják elfelejteni. A meghívásukkal le is zárult az egész folyamat és ezzel le is tudtuk az első csapatot. Utána még volt alkalmunk beszélgetni egy-két emberrel, akik borzasztóan aranyosak voltak. Még az előző KMK-n volt szerencsém megismerni egy ELTE-s lányt, aki ott volt abban a csoportban és nagyon jól esett, amikor felismert, odajött hozzám és mondta, hogy tervez jönni idén is hozzánk és reméli, hogy ott is találkozunk. Az első csoport után volt egy kis szünetünk és alkalmunk volt egy volt SZTE-s közösségszervezős hallgatóval beszélni, aki most ott tanít több irányban is. Régebben, amikor ő tanult ugyanazon a helyen, ahol most mi tanulunk, ő volt az egyik főszervező a saját konferenciájukon. Emiatt is nagyon örült nekünk, hogy jöttünk. Nagyon sok mindenben volt része az egyetem után, amit leginkább annak köszönhetett, hogy élt azokkal a lehetőségekkel, amiket felkínált neki az élet. Motiváló volt a vele való találkozás, már csak miatta is megérte elmennem. Később találkoztunk a második csoporttal is, ott már könnyebb volt kiállni és beszélni, a harmadik csapatnál pedig meg sem kottyant. 10 óra környékén értünk oda és mire végeztünk volt vagy 14 óra…

A nap végére nagyon elfáradtunk, mind mentálisan és fizikailag, de nagyon élveztem az egészet. Jó érzés volt és hasznosnak véltem az ottlétünket, hogy bemutattuk magunkat és a KMK-t. Ezzel együtt sokkal személyesebbé tudtuk tenni a meghívást és remélem pozitív benyomást keltettünk az ottaniakban. A roadshow ötlete nem a miénk volt, mi csak folytattunk egy hagyományt és milyen jól tettük, hiszen jó élményeket adott, nekem legalábbis biztos, pedig csak egy helyen voltam, de szerintem a többiek is bőven tudnának mesélni!"

Március 17.-én meglátogattuk az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemet, ami Egerben található. Az élmények taglalására Majoros Vandát kértem meg, a Pénzügyes stáb felelősét. A programról az alábbiakat írja:

"Maga a találkozó nem tartott sok ideig. Két csoportnak tartottunk egy kisebb összefoglalót a KMK-ról. Beszéltünk a nappali, esti programokról, a konferenciát támogató szponzorokról, de még arról is, hogy az egész konferencia tulajdonképpen miről szól, mert még nem jártak ehhez hasonló rendezvényen. Elmondtuk azt, hogy mi a lényege, illetve értekeztünk arról, hogy ezt az évfolyam hogyan szervezi (például elmeséltük, hogy van 2 koordinátor, 10 stábra van osztva, és ezt fejtettük ki). Arról is volt szó, hogy hogyan és melyik közösségi média oldalakon jelenünk meg, és persze magukról a látogató vendéghallgatókról is esett szó (elszállásolásukról, árakról, közlekedésről többek között). Mind a két csoport hatalmas érdeklődéssel fordult hozzánk a rendezvényünkkel kapcsolatban. Maga a fogadásunk is szuper volt. A tanszékvezető széles mosollyal üdvözölt minket. Miután bemutattuk a második csoportnak a KMK-t, kedvesen elkalauzoltak minket egy sétára az egyetem környékén, hogy jobban megismerhessük azt. Elmondták mit hol találunk, és az egész séta alatt beszélgettünk konkrétan mindenről, amit el tudsz képzelni. Rengeteg témában egyedtünk el. Hihetetlenül lelkesek és segítőkészek voltak. Mindannyiunknak jól esett ez az egri kiruccanás. Nemcsak a vendégszeretet miatt, hanem szerencsére szét is tudtunk nézni a városban. Összességében el tudom mondani, hogy pompásan alakult ez a látogatás."

A következő elbeszélést Kerekes Antónia, a KMK egyik koordinátora készítette el. Pest és Eger után következett Debrecen, amely szintén kiemelkedő úti cél volt számunkra. Antónia az alábbi dolgokat közölte:

"A Debreceni Egyetem közösségszervezés hallgatóit március 18-án látogattuk meg. A csapat tagjai voltak az esti és a nappali programos stábvezetők, a kommunikációs stáb vezetője, valamint a két koordinátor is. Szinte ahogy beléptünk az egyetem épületébe, azonnal csatlakozott hozzánk az egyik harmadéves hallgató, majd később egy társa is. Egész ottlétünk alatt velünk voltak és körbevezettek minket az épületben, meséltek az ottani hallgatói életről és sok egyéb témáról is beszélgettünk velük. Összességében nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. Természetesen leginkább az egymás egyetemein történő oktatás volt a fő téma, összevetettük, kinél hogyan történik a közösségszervező képzés. Ezen kívül sokat tanácskoztunk még magáról a debreceni életről is, illetve a KMK-val kapcsolatban is nagyon fürkészőek voltak. Mint ahogy azt már említettem, sokat diskuráltunk a konferenciáról is, főleg a kísérőinkkel, és őszintén meglepődtünk, amikor kiderült, hogy számukra ez az esemény teljesen új dolog. Ezért is nagyszerű, hogy most létrejött a kapcsolat a két egyetem között és fontosnak tartom, hogy ezt a kontaktust – a többi egyetemmel együtt – fenntartsuk és ápoljuk a jövőben is. Amikor több városból is várunk érdeklődőket, nehéz megbecsülni a létszámot. Nyilván igyekeztünk minden látogatásunk alkalmával felmérni, hány embernek sikerült felkeltenünk az érdeklődését, de sosem lehet tudni, hogy esetleg többszörös átgondolás után hányan gondolják meg magukat, akár az egyik, akár a másik irányba. Ne felejtsük el, hogy a más egyetemekről érkezőknek hosszú utat kell megtenniük, hogy eljuthassanak hozzánk. Az 'itthoni' résztvevőkkel már egy kicsit biztosabban lehet számolni. Jelen álláspont szerint körülbelül 120-140 főre számítunk."

Az utolsó roadshowos alkalom csak az online térben tudott megvalósulni. Erről Sáfrán Sarolta, a konferencia másik koordinátora írt a részünkre: 

"A pécsi hallgatókkal és kísérőjükkel március 19-én tartottunk egy online megbeszélést. A csapat már egy előre szűrt 10 fős hallgatói csoport volt, hiszen a Pécsi Tudományegyetem hallgatói rendszeresen vesznek részt nagy létszámmal az Országos Közművelődési Konferencia mindhárom napján. Az online beszélgetésen hárman képviseltük a KMK-t, Kerekes Antónia, Kiss Boglárka és Sáfrán Sarolta. A célunk az volt, hogy 'személyesen' is elhívjuk őket és egy átfogó bemutatást adjunk az idei év témájáról. Szó volt a nappali- és esti programokról, a szálláslehetőségekről, valamint arról, hogy a Vendéghallgatós stáb miként fogja segíteni őket az itt tartózkodásuk ideje alatt. Természetesen volt maradandó élményünk is, hiszen még sohasem tartottunk online beszélgetést, ahol más egyetemről érkező vendéghallgatókkal beszélgettünk és hívtuk volna meg őket az általunk szervezett konferenciára. Szerintem mindkét csapat számára egy pozitív élmény volt! Már nagyon várjuk őket Szegedre!"

Elérkezett az idő!

Március befejeztével eljött a régóta várt hónap: április. Kovács-Krassói Anikó tanárnő az óráin sokszor megkérdezte tőlünk, hogy izgulunk-e, viszont mi mindig azt feleltük, hogy inkább lelkesen várjuk. Páran azt is mondták, hogy "majd akkor fognak izgulni, amikor már pár nappal előtte leszünk". E hónapban történtek meg az utolsó simítások, de leginkább a Hostess stáb tevékenysége indult be a legjobban. Többek között ők feleltek a termek berendezéséért, a pecsételésért, a regisztrációért, valamint az egész rendezvény kezeléséért. Mivel a többi stábhoz hasonlóan négyen voltak, ezért sokaknak ideiglenesen csatlakozniuk kellett a munkájukhoz. A 0.-dik nap április 22-én zajlott le. Ezen a napon hoztunk át szükséges dolgokat az Agórából, melyek között sörpadok, díszletek, virágok, információs táblák és egy pulpitus szerepelt. Ezeket egy teherautóba tettük be, a főépület udvarán pakoltuk ki, majd vittük le a Kultúrzugba. A főépületben odaadással készültünk fel a másnapra. Mindenki igyekezett mindenhol segíteni. Emellett még volt egy csoport, aki a Hattyason segített az esti program előkészületeinél. Itt berendeztük a Jugyu Klubot a kvízestre, valamint az ahhoz készülő kérdések helyességét ellenőriztük le. Ez mind sok időbe telt, ezért jóval az óra valódi befejeződése után végeztünk.

A teendőink viszont ezzel nem értek véget. Mindhárom nap alatt ugyanúgy oda kellett magunkat tenni a kötelezettségeinkhez. Lehet, hogy a díszteremben már zajlottak az előadások, de a háttérben is töméntelen feladatok vártak ránk. Egyeztetni kellett a fellépőkkel az időt, szendvicseket kellett készíteni, takarítani kellett a kultúrzugban vagy a VIP-szobában kellett társaságot nyújtani a meghívott előadóknak ittlétük alatt. Habár ez mind számottevőnek hangzik, a konferencia ideje alatt a rend és a nyugalom uralkodott. A megfelelő koordinációnak és kommunikációnak köszönhetően mindenki tudta mi a dolga: ha pedig esetleg már az egyiket befejezte, akkor megkérdezte a csoportban, hogy van-e valakinek szüksége segítségre. Ha valami probléma felmerült, akkor annak kártalanítása járt a fejünkben, és nem a pánikolás.

KMK egy humánfejlesztő perspektívájából: interjú Keczer Gabriella tanárnővel

A szakunkon megannyi tanár dolgozik, aki véleményt tud alkotni az általunk lefolytatott konferenciáról. Kíváncsiak voltunk például a humánfejlesztő szakirány felelősének, Dr. Keczer Gabriella tanárnőnek a véleményére, ezért készítettünk vele egy interjút. Az általa elmondottaknak köszönhetően tisztább belátást nyerhetünk abba, hogy egy menedzsmentet tanító oktató hogyan látja ezt az egészet:

"Mint menedzsment tanár, Ön szerint mi a legfontosabb lépés a KMK megszervezésében?" 

"Az első dolog, hogy legyen egy jó koncepció. Minden program vagy bármilyen projekt esetében ki kell találni egy jó koncepciót. Hogyha a KMK-ról beszélünk, akkor a koncepció két elvárásnak kell, hogy megfeleljen. Az egyik, hogy valamilyen szinten vigye tovább a KMK tradícióját. Tehát ne legyen gyökeresen más, mint ami eddig volt, hiszen ez egy több évtizedes hagyomány, ezért bizonyos elemeket, amik jónak, tartósnak bizonyulnak, amitől KMK a KMK, azokat meg kell hagyni. De ugyanilyen fontos az is, hogy minden évben, minden csapat találjon ki valami újat, tehát ne ismételje az előző éveket, és ez a valami új belőlük fakadjon, hozzájuk álljon közel, hiszen minden évfolyam más és más, és olyan projektet lehet jól megcsinálni lelkesen, elkötelezetten, amivel azonosulni tudnak. Tehát vigyék bele a saját arcukat, személyiségüket, olyasmit, ami az adott évfolyamot jellemzi, reflektáljanak azokra a jelenségekre, amik idén jellemzőek és esetleg tavaly még nem voltak azok, és valahogyan a hagyományok és az újítás között találják meg az egyensúlyt. A második legfontosabb dolog, hogy megfelelő tervezés, előkészítés kell bármilyen rendezvényhez, bármilyen projekthez. Ahogyan projektmenedzsment órán is tanítottam, minél több időt és energiát fektetnek a tervezésbe, az előkészítésbe, annál kevesebb probléma, váratlan helyzet, káosz fog föllépni, amikor a rendezvény megvalósításra kerül. Nagyon alapos tervezés, nagyon alapos előkészítés – ezekből az időt és az erőfeszítést elspórolni nem érdemes. Menet közben pedig nagyon fontos az, hogy jó legyen a projektirányítás, tehát legyenek olyan kulcsszereplők, akik figyelik, hogy mi történik a rendezvény alatt, be kell-e avatkozni, kell-e változtatni, kell-e improvizálni? Ha előzetesen csináltak kockázatelemzést, akkor figyelni kell, hogy egy adott kockázat vajon bekövetkezik-e, hogy gyorsan reagáljanak, és erre legyen megfelelő ember, aki ezeket a dolgokat figyeli.

Ezen kívül fontos, hogy nem csak a hagyományokat és az újítást kell megfelelően összehangolni, hanem nagyon sokféle érintett elvárásának kell megfelelni. Nyilván feleljen meg a rendezvény a projektcsapat elvárásainak, tehát Önök érezzék jól magukat benne, de meg kell felelni a többi hallgató elvárásainak is. Az elsősök is, a harmadévesek is, a vendéghallgatók is bizonyos elvárásokkal vannak egy ilyen rendezvény iránt, ezeket az elvárásokat ismerni kell és meg kell próbálni kielégíteni. A tanszéknek, az oktatóknak is vannak elvárásaik, és az nem szerencsés, ha egy ilyen rendezvényen olyasmi történik, amivel az oktatók nem tudnak azonosulni. És természetesen a vendégeknek, akik eljönnek előadónak vagy workshopot vezetni, nekik is vannak elvárásaik. És ezeket az elvárásokat, amik sokszor ellentmondanak egymásnak, nehéz összehangolni és az, hogy ez mennyire sikerül, bizony befolyásolhatja a rendezvény sikerét.

És az utolsó dolog, amit lehet, hogy elsőként kellett volna mondanom, az a hatékony és örömteli csoportmunka. Tehát tudjanak jól együtt dolgozni és élvezzék a közös munkát, mert magán a rendezvényen is látszik, hogy ha Önök ezt nem szívvel-lélekkel csinálják, vagy, hogy ha olyan konfliktusok vannak a csoporton belül, amiket nem sikerült menet közben kezelni."

"Ön szerint mi lehet akadály ebben a folyamatban, és erre milyen megoldások léteznek?"

"Szerintem a legkritikusabb tényező a külső szereplő -- az mindig bizonytalanság. Eljön vagy nem jön el? Azt csinálja, amiben megállapodtunk, vagy nem azt csinálja? És erre az esetre kell rendelkezni B tervvel, kell rendelkezni egy vészforgatókönyvvel, hogy ki ugrik be adott esetben az előadó helyett, illetve mit csináljunk, ha az az előadó elkezd olyan dolgot művelni a rendezvényen, amiről tudjuk, hogy problematikus, amiről előtte nem egyeztettünk. 

A másik akadály lehet, ha a csapat nem tud csapatként dolgozni. És itt van egy fontos igazság: ha egy csoportban konfliktusok vannak, azt egy közös projekt nem megoldani fogja, hanem felszínre hozni, fölerősíteni, eszkalálni. Ez olyan, mint amikor egy beteg szervezettel akarunk egy futóversenynek nekimenni: nem fog sikerülni, nemhogy meggyógyítani nem fogja a megerőltetés, hanem még rosszabb állapotba kerül tőle. Ezért célszerű a meglévő feszültségeket, konfliktusokat megpróbálni rendezni még azelőtt, hogy egy ilyen, nagy kihívást jelentő projektbe belevágnak. 

A következő az az, hogy lehetőleg mindenki olyan feladatot végezzen, ami hozzá közel áll és amiben ő kompetens. Nyilván a való életben sok olyat is kell csinálni, amit nem szeretünk, de az önök esetében legyen a KMK egy örömprojekt. Ha lehet, akkor ne arra bízzuk a pénzügyeket, aki művészlélek, illetve ne arra bízzuk a nagy, kreatív ötletek megálmodását, aki meg az adminisztratív tevékenységekben jó. Tehát az is kulcskérdés, hogy jól tudják elosztani a feladatokat. 

Végül szerintem, ami menedzsment szempontból kulcskérdés és amin elmehet egy ilyen projekt sikere, hogy megtalálják-e az egyensúlyt aközött, hogy irányítva, kontrollálva legyen a projekt, de mégis közösen, demokratikusan hozzák meg a döntéseket. Nem lehet heteken keresztül demokratikusan vitatkozni bizonyos kérdéseken, tehát egyszercsak valakinek azt kell mondania, hogy márpedig ez lesz. De az sem jó, hogy semmilyen megbeszélés, vita, ötletbörze nincsen az elején, hanem néhány ember magához ragadja a hatalmat és mindent eldönt, gyakorlatilag autokratikus módon – vagyis megint a kettő között kell az egyensúlyt megtalálni." 

"Ön amennyire belelát a szervezés folyamatába, akár elmondás alapján, mennyire elégedett a diákok munkájával?"

"Én a végeredményt látom, nem folyok bele a szervezésbe. A végeredményt látva, a rendezvény alatt nekem mindig egy domináns érzésem van: iszonyatosan büszke vagyok Önökre. Akármi történik, a végeredmény valahogyan mindig jó. Nagyon jó ott ülni oktatóként és látni, hogy azok, akik elsőben még világukat nem tudták, teljesen bizonytalanok voltak, azok mit tudnak letenni az asztalra. De azt is el kell mondanom, hogy volt már olyan év, amikor a feszültségek a csoporton belül, illetve mindenféle külső nehezítő körülmények a végeredményen is látszottak. Hiába lett sikeres a rendezvény, nem azt láttuk a hallgatók arcán, hogy örülnek, elégedettek vagy büszkék magukra, hanem inkább úgy látszott, hogy annak örülnek, hogy túl vannak rajta és végre vége van. De az talán egy kirívó év volt. Alapvetően a hallgatók ebben nagyon jók és tényleg büszke vagyok rájuk ilyenkor."  

"Ön szerint milyen menedzsmenti készségeket tudunk elsajátítani a KMK szervezése alatt?"

"Hány napi hidegélelmet hozott magával, hogy meghallgassa a felsorolásomat? Majdhogynem végtelen a lista, de amiket én a legfontosabbnak tartok: Tervezés -- megtanulták azt, hogy ez fontos, kihagyhatatlan és hogyan kell csinálni. Szervezés -- abban az értelemben, hogy hogyan kell erőforrásokat megfelelően összekapcsolni. Közvetlen irányítás -- hogyan kommunikálunk csoportvezetőként, hogyan tudom motiválni a csoportomat? 

Egyáltalán, hogyan működnek a csoportok és őket hogyan lehet irányítani? Kontroll – a rendezvény alatt kézben kell tartani és ellenőrizni kell az eseményeket. De szerintem, ami a legfontosabb, és bár nem szorosan a menedzsment tárgykörébe tartozik, de ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen, elengedhetetlen: az önismeret. Megismerik saját magukat és – szerintem -- olyan képességeket is felfedeznek magukban, amikről azt sem tudták, hogy ott van. Aztán megismerik a határaikat: ebben jó vagyok, ebben nem. Ezt ilyen szinten tudom csinálni, azt olyan szinten – ez megint az önismeret része, ami vezetőként nagyon fontos. Ezen kívül magabiztosságot szereznek, ami munkavállalóként is nagyon fontos és vezetőként is. Lehet, hogy én ezt az önismerethez kapcsolódó fejlődést még fontosabbnak mondanám, mint azt, hogy megtanulnak bizonyos menedzsment tevékenységeket végezni."

"Ön szívesen lenne a KMK mentortanára?"

"Nézze, én nem szeretem a képmutatást, ezért erre a kérdésre őszinte, bár lehet, hogy nem népszerű választ fogok adni: nem lennék szívesen a KMK mentortanára. Nem gondolom, hogy mindenkinek direktben bele kellene folynia a KMK szervezésébe. Meggyőződésem, hogy a KMK szakmai irányítása nagyon jó kezekben van jelenleg Orbán Hédinél, és megvan rá a megfelelő kurzus is. Olyan kollégák is vannak a tanszéken, akik nálam jobban értenek a rendezvényszervezéshez. Amit tőlem menedzsmentből és projektmenedzsmentből tanulnak, az egyébként használható a KMK-hoz, és természetesen szívesen segítek bármilyen konkrét, felmerülő kérdésben vagy problémában. De alapvetően nem ebben látom a helyemet a hallgatók életében, a hallgatók támogatásában, mert nem ebben vagyok a legjobb. Sokkal inkább a tehetséggondozásban, a hallgatói kutatómunka egyengetésében. És erre is igaz, amit az elején mondtam, hogy az a jó munkamegosztás, ha mindenki azt csinálja, amiben leghatékonyabb, legeredményesebb." 

A KéMeK stáb – a Hostesshez hasonlóan – a konferencia napjai alatt látta el feladatkörét. Elsősorban az elhangzottak leírását, valamint a kijelölt interjúalanyokkal történő információszerzést tűzte ki céljául. Erről részletesebben viszont a következő számban beszélünk majd. Ebben a cikkben összefoglaltuk a KMK szervezési folyamatát dióhéjban, továbbá írtunk annak történetéről és fontosabb eseményeiről. Találkozunk a következő számban...