KéMeK 2. szám: Megnyitók, Metropoliszok és Magtárak

KéMeK Újság: A konferencia hivatalos napilapja 

2. szám: Megnyitók, Metropoliszok és Magtárak 

Elérkezett a dátum, mely már régóta rögzült a fejünkben! Az Országos Közművelődési Konferencia első napja 2024. 04. 23-án került lebonyolításra. Az előző napon elkészültünk a berendezéssel és ráhangolódtunk magára a rendezvényre. Másnap pedig kora reggel, frissen és tiszta fejjel a TÁKban tartottunk megbeszélést. Az információcsere után mindenki a kijelölt pozíciójára ment: valaki a regisztrációs pulthoz, valaki a díszterembe, mások pedig a boltba kenyérért és egyéb finomságokért a szendvicsebédhez...

Kezdődik a műsor!

A megnyitó beszédek előtt a Diseuse Duó várta a résztvevőket élőzenés produkcióval. Mindenki ekkor érkezett meg a díszterembe és foglalta el a helyét. A műsoruk után hivatalosan is megnyitásra került maga a konferencia, amit a kar dékánja, Dr. Döbör András, és a tanszékvezető asszony, Dr. habil. Újvári Edit nyitottak meg. Mindig tetemes derültséggel figyelik a hallgatók munkáját, melynek gyümölcsét most ízlelhették meg. Reflektáltak arra, hogy a kar történetében ez egy jelentős rendezvény, mely az évek során hatalmasra nőtte ki magát. A kar történetétől viszont az első előadásban nem kanyarodtunk el.

A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar históriájáról áttekintést adott Dr. Fizel Natasa tanárnő, ki nekünk közösségszervezőknek még elsőben tanított neveléselméletet- és történetet. Prezentációját az 1868-as népiskolai közoktatási törvénnyel kezdte, mely a pedagógusképzés sarkalatos kiindulópontja volt. Az első világháború után 1921-ben kezdődött meg a tanárképzés Szegeden, hiszen a Kolozsvári Egyetemet oda menekítették át. Elmesélte azt, hogy az évek során hogyan alakult a tanárképzés, mik voltak a legfőbb változások, de kihangsúlyozta a hallgatói adatokat és azoknak nyilvántartását. Ezeket mind a Szegedi Tudományegyetem levéltárában őrzik egészen 1928-tól számítva papír alapon. Az adatok óriási könyvekben lelhetőek, de ami megdöbbentő az az, hogy azokban az időkben a vallási orientációt leszámítva ugyanazokat kérték, mint napjainkban. A II. világháború után viszont ez megváltozott. Az új politikai rendszerben gátlástalanul kérdezősködtek a hallgatók adatairól: például megérdeklődték, hogy van-e telke, háza, vállalkozása, van-e rokona külföldön, ki mivel foglalkozik a családon belül, volt-e valaki hadifogságban, a szülei milyen párt tagjai voltak, hol étkeznek, mennyit fizetnek, illetve házasságot kíván-e kötni. És fontos megemlíteni, hogy ez csak egy kis porció abból a rengetegből, ami a dián látható volt! Végül ismertette a karon történő képzéseket és azok sokszínűségét. Szerintünk jó egyfajta képet formálni arról a karról, ahol jelenleg tanulunk, és kétségen kívül ismereteink sok újdonsággal gyarapodtak ezen a téren.

Az előadás második részében pedig Árvai Mara, egy volt művelődésszervezős hallgató demonstrálta életpályáját. Mint azt tudjuk, a közösségszervezés szaknak rengeteg neve volt, akkoriban viszont művelődésszervezőnek hívták. Mara az európai tanács és bizottság trénere, az Arany Titán díj és Rigó Jázon emlékdíj nyertese, illetve dinamikus közreműködő, aki négy KMK-n vett részt! A 4.-dik KMK-tól a 7.-dik konferenciáig segített a szervezésben, 2005-ben a 19.-dik KMK-n pedig vendégelőadó volt, akár csak a mostanin. Jelenleg közösségeket fejleszt, pályázatokat ír, különböző nemzetközi ifjúsági projektekben szorgoskodik, de ügyködött a British Councilnál is. Beszámolt magáról a KMK történetéről, valamint arról, hogy akkoriban még milyen eltérő körülmények között tudták megszervezni azt. Régebben például több évfolyam volt a megszokott három helyett, ezáltal könnyebben tudták egymással kommunikálni a konferencián előforduló hibákat. A KMK megszervezéséhez egy pályázattal kellett előállni, amit végül az a csapat tudott kivitelezni, aki a legjobban kampányolt érte. Mara sokat ténykedett a Médiás stábon belül, hiszen eredeti elképzelése az volt, hogy rádiós műsorvezető és hírbemondó lesz. Nagyrészt cikkek írásával, újságnyomtatással, de még előadók felkérésével is foglalkozott. A felsoroltak közül az utolsó tette a legnagyobb benyomást az életére. Ennek során megtanulta azt, hogy hogyan kell az emberekkel diskurálni, és milyen módon tud hivatalos beszélgetéseket lefolytatni. Legszebb emléke mind közül az volt, amikor Vujity Tvrtkot kérte fel kétszer konferencián való szereplésre, ahol jobban megismerkedhetett vele és stílusával. A kommunikációs készségek elsajátítása mellett kapcsolati tőkéhez jutott, melynek köszönhetően a szegedi Ifjúsági Házban kapott munkát, regionális ifjúsági média központot tudott létesíteni, de még médiával kapcsolatos fesztiválokat is szervezett helyi és nemzetközi szinten. Azt szilárdan kinyilváníthatjuk, hogy a KMK-ból sok tanulságot vont le, melyet ügyesen alkalmazott a későbbi karrierje során, és ezáltal sikeres lett. Hogy mi mit tanulhatunk tőle? Egynek elmondhatjuk, hogy nem feltétlen az lesz belőlünk, ami a legelső elképzelésünk a pályafutásunkról.

"Zenéljetek, még akkor is, ha nem tudtok!" 

Az első kerekasztal beszélgetés a "Kistelepüléstől a nagyvárosig..." címet viselte, célja pedig az volt, hogy bemutassa a művelődési házak és közösségi terek működését a különböző nagyságú metropoliszokban. Résztvevői Beregszászy Ádám, a Szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Háztól, Gál Boglárka, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központtól, és Máhr Dániel, a Budapesti Művelődési Központtól voltak. A beszélgetést Dr. Medgyesi Konstantin tanár úr vezette. A résztvevők először magukról számoltak be:

Beregszászy Ádám élete bravúros fordulatokkal volt teli. Eleinte jogásznak készült, majd az olajiparban helyezkedett el Kazahsztánban, majd később Irakban. Miután gyermeke megszületett, ezt a tevékenységet nem kívánta folytatni, viszont volt egy dolog, ami mindig is vonzotta: a tanári szakma. A munkahelyén is sok alkalommal oktatott másokat élvezettel. A Szegedi Tudományegyetemen elvégezte az andragógia szakot (ami a közösségszervezés elődje volt), majd szakmai gyakorlatának keretén belül körbejárt seregnyi művelődési házatmelyek közül kiemelkedett a szentmihályi hely. Eleinte újszerű volt számára, de megfogalmazása szerint egy jó közösségbe csöppent, amihez már az első pillanattól fogva ragaszkodott. Jelenleg közművelődési szakemberként dolgozik a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, mely szervezetileg a Szent-Györgyi Albert Agórához tartozik, maga a település viszont egy falu, mely Szeged agglomerációjában helyezkedik el.

Gál Boglárka 2006 és 2010 között végezte el az alapkézését, majd az Amerikai Egyesült Államokban folytatta mesterségét: először az északi Montanában, majd később a New Yorkkal határos Vermont államban. Az idők során számos nemzetközi kapcsolatot tudott kiépíteni, és már a kezdetekben a kisközösségeket és szakköröket akarta előmozdítani. Szerinte a közművelődésben dolgozók nem vonalasak, és sokat számít az, ha tudjuk, hogy nekünk egy igényt kell kielégítenünk. 

Hogy mi a szakmai hitvallásuk? Boglárka erre azt felelte, hogy "jót és jól". Szeretné azt, hogy a kollégái jól érezzék magukat, és iparkodik, hogy olyan rendezvényeket eszközöljön, melyek aztán tetterős közösségeket alkotnak. Dániel a szociális szektorhoz hasonlítja ezt a pályát, mivel szerinte nem mindenki engedhetni meg magának a művelődést és a piaccal sem tud versenyezni. Véleménye szerint viszont nem az a cél, hogy versenyképes legyen ez a szektor, hanem az, hogy a tömegekhez eljusson a kultúra, mert a közösségben levő emberek boldogabbak és tovább élnek. De ahhoz, hogy ez foganatosítható legyen, valamilyen módon az emberekkel ezt közölni kell. Ezért az elérhetőséget is megnevezi, mint szakmai hitvallás. Ekkor mesélte el azt a történetet, amikor találkozott egy 18 éves statiszta fiúval egy színházban, aki azelőtt még nem járt sohasem olyan helyen. Ádám mindenek felett ereklyének tartja a rugalmasságot (fluidity-flexibility), az alkalmazkodási készségeket és az alázatot. Továbbá összehasonlított kettő teljesen eltérő szakmát: az olajipart és a közművelődést. Habár a kettő teljesen egyedülálló szakma, mégis van egy egybeesés a kettő között, ez pedig a kommunikáció pótolhatatlansága. A közönségnek feltette a kérdést: egy olajiparban dolgozó mérnöknek a kommunikációs vagy szakmai kvalitása közül melyikre kell a leginkább hagyatkoznia? A válasz valószínűtlen: a kommunikációra. Ezen a területen a kettő hivatás azonos, tehát egy közösségszervezőnek is a kommunikációs rutint kell felhasználnia, hogy minél hatékonyabban tudjon működni.

Mint ahogy azt jól tudjuk, az életben harcokat kell vívnunk bizonyos dolgokkal szemben. Ez alól a kulturális szektorban elhelyezkedők sem mentesülnek. Dániel bevallotta, hogy a minimális bevételen kívül nehéz a forrásteremtés, és érdemes Európai Uniós forrásokban gondolkodnunk, mint például az Erasmus+ vagy az Interreg. Boglárkáék pedig 12 év után tudták színháztermükben kicserélni a székeket, a kisközösségeknek pedig rossz állapotban levő tornatermeket újítanak fel, amiket "napi" harcoknak keresztelt. Hogyan küzdenek meg ezekkel a bonyodalmakkal és a kudarcokkal? Boglárka szerint meg kell vizsgálnunk a pozitívumokat és a negatívumokat, majd azokat kell úgy felhasználnunk, hogy legközelebbi alkalommal minél jobban teljesítsünk. Ádám veszteségeit pedig a prózai dolgok kárpótolják, mint például a "csillogó szemű gyerekek" vagy a "mosolygó nyugdíjasok", továbbá még a saját gyermeke is "menőnek" tartja apja munkahelyét. Ezzel a pozitív hozzáállással sok mindent le tud küzdeni, ez kétségbevonhatatlan.

Ahhoz, hogy egy rendezvényre eljöjjenek a résztvevők, kell egy jó kommunikációs politika. Dániel a közösségi médiára hivatkozott, mint legfőbb tájékoztatási rendszer. Belevonja még a döntéshozókat is, akiket megannyiszor szerepeltetnek, hiszen vélekedése szerint kellőnek gondolja az átláthatóságot. Boglárka álláspontja szerint a legjobb az a "szájreklám", miszerint minél több embert ismerünk, annál többen fognak minket is ismerni. Ezen felül a plakátok felhasználását és a modern világban kívánatos social media felületeket is megemlítette. Hogy hogyan történik mindez Szentmihályon, egy kis faluban? Online és offline is! Az ilyen településeken lehetőség nyílik arra, hogy a boltokban, templomoknál, a postánál kihelyezzenek hirdetményeket, melyet biztos, hogy mindenki elolvas vagy meglát- hiszen a faluban mindenből csak egy van. Egy kihelyezett hirdető vitrinük is rendelkezésükre áll, ami szintén sok ember útjába esik. Az online térben a Facebook egy kiváló platform, az olyanok pedig mint az Instagram viszont kevésbé populárisak Szentmihály lakosainak körében.

Végezetül kaptunk útravalót, mint leendő kulturális specialisták. Boglárka arra ösztönöz mindenkit, hogy látogassunk el minél több művelődési központba, és mélyedjünk el abban, hogy azok hogyan működnek. Jóllehet mindegyik nevében benne van a "művelődési ház", valamennyi teljesen differens módon működik, és egyik sem ugyanazt a szabványt követi. Dániel kifejezte, hogy bizakodó a szakma iránt, mivel közművelődéshez értőkre mindig lesz szükség. Elhangzott még egy megragadó információ is, miszerint a magyar polgármesterek 16%-ának köze van a kulturális szférához. Ádám reflektált az előző munkahelyére is, ahol több nyelven kellett beszélnie, és arra akar rábírni minket, hogy hasonlóan cselekedjünk. Tanuljunk nyelveket, szerezzünk minél több élményt a rendezvényeinkkel és valósítsuk meg az álmainkat. 

Pajták és csűrök, mint közösségi terek? interjú Horváth Lászlóval, a PajtaKult kulturális igazgatójával

A következő előadás egy példátlan dologra hívta fel a figyelmünket: ez pedig a pajták, magtárak és a csűrök jelentősége a kultúrában. Egy laikus ennek hallatán már nyomban összeráncolja a homlokát és megkérdezi: "ezen a földön mi köze van ilyesféle mezőgazdaságban használatos épületeknek a mi kultúránkban?" Horváth László, a Fonó Budai Zeneház ügyvezető igazgatójának nem mindennapi előadásában lehullott a lepel a PajtaKult nevezetű projektjéről, mely az előbbiekben említett gabonatároló épületek renoválásával foglalkozik. 

Ahhoz, hogy megértsük, mivel is foglalkozik csapatával együtt, ismernünk kell a pajta kifejezést. E szócska a 15-16.-dik századi Magyarországon megjelenő szó volt, többnyire szláv hatásra. Ezeket az épületeket a szálas gabonák cséplésére használták, a tárolási funkciót pedig kiegészítő jelleggel alkalmazták. Már a kezdeti időszakban egyfajta közösségi térként szolgált, hiszen a parasztcsaládok napjaik nagy részét itt töltötték.

De hogyan kezdődött el a PajtaKult projekt? Ezt a szó névrokonához tudjuk visszavezetni, ami üresen, romos és düledező állapotban állt egy mezőn. Ekkor érkezett meg a pandémia, ami átsöpört az egész világon és mindenkit a rezidenciájába kényszerített be. Ebben az időszakban csak olyan helyeken lehetett programokat szervezni, amik nyitottak vagy szellőztethetőek voltak- ezért a pajtákba kezdték beterelni a rendezvényeiket. Mindez sikeresnek bizonyult, és a pajta egy jól megérdemelt felújításban részesült. Itt viszont nem álltak meg... 

Hatalmas inspiráció volt számukra Varga Gyula is, aki őshonos gyümölcsöket termeszt és kerteket művel. Az utóbbi azért releváns, hiszen a pajták legtöbbje kertekre vagy mezőkre néz, ezért az emberekben fel tudják kelteni a természet utáni szeretetet és vágyakozást, főleg a koronavírus után. Az újonnan megálmodott kulturális küldetés lehetővé tette számukra azt, hogy Magyarországon és a Kárpát-medence térségében különböző településekre látogassanak el, és jobban felfedezzék azokat. Orfűn például temérdek sváb stílusban megépült pajtákat leltek. A céljuk már megvolt: a változó mezőgazdasági viszonyok megváltozása jegyében egy új funkciót adni a pajtáknak, mely során közösségeket visznek oda be a pandémiának köszönhető végeláthatatlan bezártság után. Továbbá szeretnének minket kicsalni a természetbe és a vidékre, hiszen ki nem szeret egy szabadtéri programon részt venni, vagy egy pajtában zenét hallgatni, kint a szabadban?

A projekt rövid időn belül teljesen berobbant a köztudatba. Igényes művészeti élményeket adott azoknak, akik ellátogattak bármilyen programra, de megmutatták Magyarországnak, hogy puritán és pici terekben is lehet színvonalas kulturális eseményeket (művészeti alkotótáborokat, születésnapokat, lakodalmakat, pajtafesztiválokat) megvalósítani, hiszen a természetben más élményt ad a kultúra. Másrészt teret ad az esti életnek a falvakban, közösségek nyílnak ki általa még olyan helyeken is, ahol hiányoznak a közösségi színterek. László megfogalmazása szerint ugyanúgy a falusiaknak is biztosítani kell a művelődés és a szórakozás lehetőségét. 

Az előadása után lehetőségünk volt vele személyesen is beszélgetni egy interjú keretében. E vállalkozás nagyban felkeltette a kíváncsiságunkat, hiszen ez egy páratlan jelentőséggel bír az országunkban:

"A PajtaKult webhelye azt említi, hogy eredetileg építészként kezdtél. Mi volt az, ami végül arra sarkallt, hogy elkezdj a kulturális téren mozogni?" 

"Egyrészt nem úgy sikerültek a tanulmányaim a szabadkai Építőmérnöki Karon ahogy azt elterveztem. Én egy nagyon rideg mérnöki képzésen vettem részt, ami semmilyen esztétikai vagy művészi élményt nem adott, vagy nem ajánlott. Akkor volt az, amikor elmentem én is vidékre, Sopronban kötöttem ki, és ott egy dán mintára megvalósuló népfőiskolai képzésen vettem részt, ami teljesen kinyitotta a látószögemet. Olyan élményeket szereztem, melyek megtanítottak arra, hogy merjek szabad lenni, merjek vállalkozni és merjek civil szférában gondolkodni. Ezek tették lehetővé azt, hogy utána elkezdjünk különböző dolgokat szervezni, például építésztalálkozók sorozatait, illetve egy ilyen dolog folyamán ismerkedtem meg Lajkó Félixszel, akinek a menedzsere lettem, és aztán így kerültem bele a kulturális körforgásba, mint kulturális menedzser."

"Mennyire érzed erősnek külföldön a PajtaKulthoz való kötődést? Mennyire van szüksége a határon túli magyaroknak az ilyen kezdeményezésekhez?" 

"Az a jó hír, hogy nem lehet általánosítani, hiszen mindegyik határon túli régió máshogyan működik. Szlovénia idézőjeles 'jólétben' van, ezért ott anyagi problémák nincsenek, ezért bármi megszervezhető. A Felvidék is jó állapotban van, ott viszont a kulturális kihívások nem annyira gazdagok, talán azt mondhatjuk, hogy a közeg egy kicsit ingerszegényebb. Viszont óriási élmény Erdély, hiszen oda azért jó elmenni, mivel gazdag történelmi küldetésekkel és üzenetekkel bír, és az említett ezerféle csűrrel és hangulattal az is egy páratlan tapasztalat. Délvidéken ahogy mondottuk, az utcákon, a kávéházakban való jelenlét fontos, tehát a közösségi élet az nagyrészt ilyen színtereken zajlik. Nincsenek pajták, de vannak olyan aktív közösségek, akik mindent megragadnak, hogy jól érezzék magukat. Úgyhogy iszonyú nagy sokszínűség van, és ebben jó lubickolni."

"Mennyi idő alatt vált ismertté a PajtaKult? Mi az, ami annak ismertségét elősegítette?"

"A PajtaKult 'berobbant' a köztudatba, amihez kettő jó cikk kirakása kellett az Indexre. Erre a legfőbb sajtóorgánumok is felfigyeltek. A népszerűsítés érdekében kellettek persze konferenciák is, amikor a legnagyobb igazgatók eljöttek meglátogatni minket, mint például Káel Csaba és Batta András, kik Budapesten a Magyar Zene Háza és a Müpa vezérigazgatói. Amikor már a legnagyobbak is elismerően bólogattak, onnantól kezdve ez tényleg lavinaszerűen söpört végig, és mindenki elismerte azt, hogy a legkisebb terekkel is érdemes foglalkozni. Természetesen kell a média, mint háttér, hogy jó projektről készülő tartalmakat, illetve műsorokat készíts, hiszen az interneten terjed a leggyorsabban ma már szinte minden."

"Milyen elképzeléseitek vagy terveitek vannak a jövőt illetően? Mi az, ami a csapatnak hatalmas motivációja?"

"Az első ajánlást a Skanzen igazgatójától úgy kaptuk, 'hogyha már kitaláltátok, akkor egy tíz éves projektben gondolkodjatok.' Most vagyunk talán a harmadik évben. Azt elmondhatom, hogy a kollégámmal megszereztünk egy ősrégi pajtát, tehát szavunkon leszünk foghatóak pár év múlva, hiszen mi is át fogunk alakítani egy pajtát közösségi térré. Tehát nem csak beszélünk róla, hanem be is bizonyítjuk, hogy ezt meg lehet csinálni. Hogy mit hoznak a következő évek, azt nem tudom, de ha ugyanígy rendelkezésünkre állnak támogatások, akkor vélhetően a vidéki sok kis közösséget akarjuk majd koncertek által megerősíteni. Végül úgy gondolom, hogy a pajtáknak a hozzáadott értékével kell jelentősen foglalkozni, az előbb említett utcakép vagy kertkép folyamatosan javuljon, amivel egy élhetőbb országot tudunk majd létrehozni."      

Egy adag abból, amik lehetünk: színterek a közösségszervezésben

Az első napot egy kerekasztal beszélgetéssel zártuk le, amin ezúttal Szeged körüli szervezetekről hallhattunk jobban. A Szegedi Pinceszínháztól Kancsár Orsolya és Varga Bálint, a Megálló Közösségi Háztól Veszprémi Szilveszter, az Összefogás Házától pedig Kismárton Zsolt társaságát élvezhettük az esti programok kezdése előtt. A szegedi Pinceszínházat Kancsár Orsolya alapította, és 2001 óta működik azért, hiszen Szegednek azelőtt nem volt kicsi stúdiószínháza. Célja olyan műsorok és előadások szerepeltetése a színpadon, ahogy azokat még nem láttuk. Számos társulatnak ad otthont, amit még a Kulturális és Innovációs Minisztérium is támogat. Törekednek arra is, hogy a régebbi drámák mellett modern és kortárs művek is megjelenjenek. A drámák mellett még foglalkoznak zenés produkciókkal és musicalekkel, melyek egy színes és változatos repertoárt adnak a látogatóknak. Ő maga a Pinceszínház igazgatója is, és gyakorinak mondható, hogy mindig ott van a színpadon és valamilyen szerepet játszik egy darabban. Saját meglátása szerint ott érzi legjobban a "flow" élményt, a munkahelye számára pedig egy terápia, mindig jól érzi magát és szereti csinálni ezt a tevékenységet. Motivációra abszolút szüksége sincsen, hiszen mindenre rá tudja magát venni, mert odaadással van a pályája iránt. Tartja a mondás: egy órát sem kell dolgoznod egy olyan munkahelyen, ahol szereted csinálni azt, amivel megbíznak. 

Varga Bálint is szintén a Pinceszínháztól érkezett, ahol jelenleg művészeti vezetőként dolgozik. Orsolyához hasonlóan ő is szerepel drámákban, az ideji évadban pedig olyan karakterek bőrébe is bújt, mint például Lord Hastings William Shakespeare "III. Richárdjából", Szabó Lőrinc Varsányi Anna "Gongjából", vagy Lakáj, aki Molnár Ferenc "Játék a kastélyban" című komédiájában szerepel.

Kismárton Zsolt a Klebelsberg-telepi Közösségi Központjának, az úgynevezett "Összefogás Házának" elnöke. A Klebelsberg-telepi Polgári Kör Egyesület 1999. január 21-én alakult újjá, ami politikától mentesen előmozdítja a Szegeden található Klebelsberg-telep fejlesztését, hagyományainak ápolását, továbbá megbírkózik jelenkori feladatokkal és kihívásokkal. A polgári kör létrejötte óta bevonják a fiatalabb generációkat is akcióikba. Nevét onnan szerezte, hogy egy romos épületet közös erővel, tehát "összefogással" helyrehoztak a telep lakóival együtt. Zsoltot motiválja az, hogy amit csinál, az működik. Impressziót kelt számára az, hogy látja a munkájuk eredményét- amit úgyszintén maguk viteleznek ki. Ők építik a majálisokon a színpadot, állítják fel a sátrakat, tehát a közösséggel együtt kétkezi munkát végeznek.

Veszprémi Szilveszter színtere pedig a Megálló Közösségi Ház, ami a MASZK Egyesület tarjáni közösségi háza. Ez a Szeged önkormányzatának patronálásával működő projekt lehetőséget biztosít minden korosztálynak a találkozásra és az ismeretszerzésre különböző tematikákra épülő klubfoglalkozásokon belül, miközben együttműködnek más szervezetekkel, és teret adnak azoknak, akik szeretnék programjaikat megvalósítani. Közösségi kertet is üzemeltetnek, mely lehetővé teszi a város polgárainak a természethez való közeledést. Számára motiváló tényező, hogy mindig vannak önkénteseik, akik színvonalas munkát nyújtanak, és ezáltal megismerkednek a közösségépítés alapjaival. Nem ez az első alkalom, amikor önkéntességről hallhattunk viszont... 

A nappali programok ezzel elillantak, de ez nem jelenti azt, hogy estére nem tartogattunk semmit sem a tarsolyunkban. Innentől kezdetét vette az esti program, amit a JUGYU Klubban tartottunk meg.

Barbie vagy Oppenheimer? Kvízest és festegetés a Jugyu Klubban

A klubba való érkezést 17 órától időzítettük. Már a nappali programoknál való regisztráción lehetett jelentkezni az esti műveltségi kvízre, de aki nem tette meg, az most is feliratkozhatott. A megérkezéskor mindenkihez egy színt allokáltak, ami azt sugalmazta, hogy csapatokban kell majd együttműködnünk. Az elképzelés egyáltalán nem volt téves, hiszen nem lehetett annyi ember eredményét megszámlálni fél óra alatt. Mindannyian körülbelül 4-5 fős csapatokba voltunk beosztva, és közös döntés alapján kellett válaszolnunk sokszínű kérdésekre, amiket az Esti Programos stáb tagjai találtak ki számunkra. A kérdések között szerepelt például, hogy hanyadik bolygó a naprendszerben a Mars, mi az a "csuvas" kifejezés, mivé változott át Gregor Samsa Franz Kafka "Az átváltozás" című művében, vagy a Barbie és az Oppenheimer filmek közül melyik szerzett a jegypénztárnál több bevételt. 

A végeredmények kiszámítása a fél óránál több időt igényelt, de természetesen ez nem jelentett hatalmas problémát egy olyan helyen, ahol volt egy pult. Valaki már úgy bukkant fel az eredményhirdetésnél, hogy sört kortyolgatott. A csapatoknak lehetősége volt még fütyülős pálinkát is kóstolniuk, melynek dús ízvilága megadta a hangulatot a szabadfoglalkozásra.

Ennek során táskákat és ruhákat lehetett festékszóróval pingálni, vagy karkötőket készíteni. Aki pedig egyiket sem vállalta, az elvegyülhetett a csapatban egy jó hideg sör (vagy bármely más alkoholos ital) társaságában, illetve spektálhatta a többiek kreatív elméjének kibontakozását. Az esti program végére még az eső is eleredt, ezért mindannyiunknak sietnie kellett haza, mert különben bőrig áztunk volna... 

A KMK és annak hagyománya: interjú Újvári Edit tanszékvezető asszonnyal

Az előző számban egy humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó pedagógus távlatából szemrevételezhettük a Közművelődési Konferenciát és annak szervezési folyamatát. Ebben a számban a JGYPK Művelődéstudományi Tanszék vezetője, Dr. habil. Újvári Edit tanárnő felé puhatolóztunk a KMK-ról alkotott véleményéről:

"A szegedi közösségszervezés szak nagyon szép hagyományt folytat, hiszen a Közművelődési Konferencia az a korábbi, itteni képzésekhez hozzákapcsolódott. Valójában a művelődésszervező képzésen indult ez a folyamat az 1990-es évektől és mindenképpen kiemeli, hiszen a többi egyetemen nincsen ilyen nagy múltú, hallgatóink által szervezett program."

"Melyik volt az első konferencia, amin ön részt vett? Van-e esetleg kedvence, vagy amit hatalmas sikerként tart számon?"

"Én 2002 óta tanítok ezen a tanszéken, és körülbelül 2003 tavaszán volt az az első konferencia, amin részt vettem, és onnan kezdve lenyűgöző volt számomra, hogy a hallgatók mekkora aktivitással és lelkesedéssel vettek részt benne. Hozzá kell tennem viszont, hogy abban az időben nagyon nagy létszámú évfolyamok voltak. Olyan száz létszámú nappali tagozatos csoportok és annyi ember nem tudott volna közösen szervezni, ezért az évfolyamokból mindig egy kisebb csapat verbuválódott, sőt mitöbb az is szokás volt, hogy az évfolyamból több csapat pályázott a KMK szervezésére és akinek a legjobb pályázata volt, ők vitték végül az egész folyamatot. Amit mindenképpen kiemelnék az az első közösségszervezés szakos hallgatói csoportnak a KMK-ja több oknál fogva. Egyrészt azért, mert a BA képzésből több év kimaradt, amikortól újra lehetett Közművelődési Konferenciát szervezni és újra voltak BA szakos hallgatóink. Ez a 2018-ban induló képzést jelenti és ők 2020 őszén tudták megszervezni a Közművelődési Konferenciát, mégpedig azért, hiszen az egybeesett a COVID járvány kezdetével. Tehát 2020 tavaszán kellett volna, hogy újra, néhány év kihagyás után, a konferenciát megszervezzék, viszont mivel kezdődött a járvány, ezért azt a körülmények leblokkolták. Ennek ellenére szeptemberben mégis megvalósításra került. Tehát ez volt egy olyan konferencia, ami emiatt tele volt annyi izgalommal, feszültséggel és ugyanakkor rendkívül sikeres volt kiváló hangulattal. Nagyon megmaradt az az öröm, ahogy sikerült végigvinni a folyamatot és a konferencia utolsó napján a szervező hallgatók hihetetlen hangulatban ünnepelték azt, hogy sikeresen lebonyolították."

"Mit gondol, egy konferencia szervezésének melyik a legfontosabb fázisa, és miért?" 

"Nagyon fontos fázisok sokaságából áll össze a KMK, ezért azt gondolom, hogy nehéz kiemelni bármelyiket is. Sütő Erika tanárnő által bevezetett projektmódszertan szintén azt jelzi, hogy a kialakított stábok együttes, összehangolt munkája fogja sikeressé tenni ezt a konferenciát, de talán az indító, alapgondolatnak és alaptémának a megtalálása is fontos, mert az rányomja a bélyeget a további munkálatokra, hiszen az összes stábnak az alapkoncepcióhoz kell kapcsolódnia. Tehát ennek az ötletelős fázisnak a jelentőségét én mindenképpen kiemelném, hiszen ez olyan jellegű, ami az egész csapatot össze tudja hozni."

"Ha ön egy fiktív KMK-t tudna szervezni, milyen témát adna annak?"

"Én úgy gondolom, hogy az elmúlt felvételitől kezdve váltás történt, hiszen nem kell már emelt szintű érettségit teljesíteni, és az egyetemi törekvések következtében nagy létszámú évfolyamaink vannak. Már most tapasztaljuk, hogy az a fajta közösségi összetartás és együttműködés, ami eddig jellemző volt a közösségszervezés szakra, az bizony sajnos gyengülni látszik. Én azt gondolom, hogy nagyon jó lenne a közösség működését, a közösség összetartását erősítő tematikát előtérbe helyezni. Tehát azt, hogy hogyan lehet működőképessé tenni a közösségeket, mit lehet csinálni olyankor, amikor az ideális, harminc főt meghaladó létszám van. Ezt figyelemben tartva esetleg olyan jól működő közösségekre vonatkozó előadások, workshopok és különböző játékosabb formák is előtérbe kerülhetnének. Tehát a közösségek, számomra mindenképpen ez lenne a hívószó."

"Milyen készségeket tud valaki szerezni azzal, hogy a KMK szervezésében segít?"

"Úgy gondolom, hogy ezt azért könnyű felsorolni, hiszen a hallgatókkal mindig szoktunk utána erről beszélni. Valójában több ilyen projektben végzett programunknál ezt tapasztaljuk, hogy a hallgatók nagyon pozitívan élik meg azt, hogy önálló feladatként szervezhetnek meg a konferencián belül sok mindent. Önállóan kell például intézni a kapcsolattartást a vendéghallgatókkal, a programot adó előadókkal, tehát az önállóságot tartom fontosnak. A tanulási folyamatban mindig sokkal inkább hatékonyabb az, ha minél aktívabb a diák, hogyha neki kell valamit csinálnia, és az egész projektmódszertannak ez adja a lényegét, hogy egy olyan reális, valós tevékenységi sorozatról van szó, amivel a lehető legjobban meg lehet tanulni hogyan lehet egy programot a nullától, tehát Á-tól Z-ig végigcsinálni úgy, hogy az rendben menjen. Természetesen az együttműködést is fontosnak tartom. Ha arról van szó, hogy milyen kompetenciákat erősít egy KMK szervezés, nem kérdés, hogy a teamben való együttműködés, a felelősségérzet nélkülözhetetlen szerepet játszik. 'Nekem is van egy részfeladatom, ami a közöset előre viszi.' Ezek olyan jellegűek, amik nagyon jól kiegészítik különösen az egyetemi, tantermi tanulást. Ebben mindenképpen megint csak egyedülálló a KMK, hogy itt valós szituációban (hiszen ez egy megvalósuló konferencia) teljesen hallgatói aktivitással kell végigcsinálni mindent. Kommunikációs készségtől kezdve az időmenedzsmenten keresztül, és már az említett közösségek működtetése és az azzal kapcsolatos tapasztalataik is jelentőségteljes készségek. Soha nem lehet azt gondolni, hogy a résztvevő, harminc-negyven szervező mindenki párhuzamosan csinálja a maga dolgát (az nyilvánvalóan káoszhoz vezetne). De a munkát véleményem szerint össze kell hangolni, és valamilyen szintű hierarchiát bele kell vinni, hogy legyenek, akik összefogják, átlátják a többiek feladatát és stábokat alkotni, ami egy jól működő és hatékony minta, amiről azt gondolom, hogy a hallgatók a későbbi pályájuk során is fel tudnak eleveníteni és hasznosítani tudnak majd." 

De mi történt a többi napon? Tartsatok velünk a következő számban...