KéMeK 3. szám: Csináljuk a fesztivált!, avagy fesztiválozás minden mennyiségben

KéMeK Újság: A konferencia hivatalos napilapja

3. szám: Csináljuk a fesztivált!, avagy fesztiválozás minden mennyiségben

Április 24.-én, szerdán jött el a KMK-nak a második napja, amit szintén nagyon vártunk. Ezt a reggelt is egy kis eligazítással kezdtük, majd mindenki elindult, hogy a rábízott feladatokat ellássa. 

"Káosz. És a káosz rendezése."

Ezen a napon a program rögtön egy kerekasztal beszélgetéssel indult: itt összesen öt résztvevőt köszönthettünk a színpadon, négy különböző helyről: Szűcsné Kolonics Erikát a Szegedi Ifjúsági Napok, Sós Juditot, az Erkel Diákünnepek (EDÜ), Lakatos Györgyöt a kalocsai Kék Madár Fesztivál, illetve Kis Tóth Jánost és Méhész-Matus Esztert a Bálint Ágnes Mesefesztivál képviseletében. A kerekasztal beszélgetést Vágin Szabina, másodéves közösségszervező hallgató vezette.

Ebben a diskurzusban sok mindenről szó esett, például, hogy kik a célközönség, illetve milyen módon tudják őket megszólítani. Erre sokrétű választ kaptunk, hiszen négy, teljesen eltérő fesztivál szervezőit hívtuk meg. Megtudtuk, hogy az EDÜ a középiskolás fiatalokat veszi célpontba, a SZIN a 19-25 éves korosztályt, a Mesefesztivál pedig nem is a gyerekeket, hiszen ,,a gyerekek nem jönnek el maguktól, a szülők hozzák őket, őket kell felkeresni és megfogni." Lakatos György, a Kék Madár fesztivál alapítója elmondta, hogy ez egy művészeti fesztivál, ahol minden műfaj teret kap, ezáltal pedig mindenki célcsoport. Szabina megérdeklődte a résztvevőktől azt is, hogy milyen szervezői háttér kell ezekhez a programokhoz, tehát hogyan épülnek fel a csapataik? Az EDÜ szervezői csapata kb. 7-10 fő, ezen kívül pedig mindig vannak diáksegítők is, így könnyebb a munka. A programokat mindig konszenzussal döntik el, tehát tartanak egy felmérést, ahol a diákokat kérdezik meg, hogy milyen programokon vennének részt szívesen. A SZIN fesztiválnál ez teljesen máshogy van. Ennél egy 10-15 fős szervezői stáb van, de ők nem csak a fesztivált szervezik, hanem év közben az IH rendezvényközpont programjait is, így ők egy összekovácsolódott csapat.  Ők találják ki a programokat az aktualitások alapján. A Kék Madár Fesztivál programját immáron 32 éve Lakatos György találja ki, de segítségére van egy 4-5 fős szervezői csapat is, illetve mindig vannak önkéntesek is. Méhész-Matus Eszter elárulta, hogy a mesefesztivált egy 3 fős szakmai stáb szervezi, egy ember felel a színpadi programokért, egy ember a játékokért és még egy fő a játékokért és dekorációkért. Szabina utolsó kérdése pedig az volt, hogy hogy néz ki egy átlagos munkanap a fesztiválok előtt, itt pedig Sós Judit mindenki nevében válaszolt: ,,Káosz. És a káosz rendezése." Elmondta még azt is, hogy egyébként ezek a napok az utolsó simításokról szólnak, de mégis sokszor minden össze-vissza van. Ezt beszéltük több szaktársunkkal is, amikor az utolsó két hétben fordultunk bele a KMK szervezését illetően, hogy úgy érezzük, minden most esik szét, de ezzel egy időben pedig minden össze is áll. Úgyhogy ezt az állítást Judit nem csak a színpadon ülő öt ember nevében mondta, hanem szerintem az összes közösségszervező hallgató nevében, akik már szerveztek KMK-t.

Fesztiválönkéntesség- milyen lehet a Szigeten dolgozni?

A második program ezen a napon egy előadás volt, amit Őri Dorottya tartott, "Önkéntes közösségek a fesztiválokon" címmel. Dóri a fesztivál Önkéntes Központ Nonprofit Kft. projektkoordinátora, és arról beszélt, hogy ő hogyan is került ebbe a pozícióba, illetve mi hogyan jelentkezhetünk egy-egy fesztiválra önkéntesnek. Hogy megtartsa a figyelmünket, illetve egy kicsit interaktívabbá tegye az előadását, hozott nekünk egy játékot is, ahol tippelnünk kellett különböző koncertekre és fesztiválokra hány fő jelentkezett önkéntesnek. Aki a legközelebb állt a helyes megfejtéshez, ajándékokat is kapott: egy kulcstartót illetve egy kitűzőt. Egyébként kiderült, hogy 2011 óta működik a cég, amikor még csak kb. 10 önkéntest számlálhatott csak. Most, 13 évvel később már 1713 rendszeres önkéntes van, és ez a szám egyre csak nő. Ha te is szeretnél önkéntes lenni, az alábbi linken minden információt megtalálsz, illetve jelentkezni is itt tudsz: https://fesztivalonkentes.hu

Menedzserek és rendezvényszervezés – élet a kulisszák mögött

Dóri előadása után egy újabb kerekasztal beszélgetésen vehettünk részt, amit Dr. Kovács-Krassói Anikó tanárnő vezetett.

Ez az "Élet a kulisszák mögött, avagy a zenei menedzserek mindennapjai és a rendezvények közötti kapcsolat" címet viselte, és három résztvevője volt: Vígh Nóra, a Hűvös zenekar menedzsere, Mára Krisztián, a Korda házaspár menedzsere és Szécsényi Barnabás rendezvényszervező és marketing szakértő. Első körben Anikó tanárnő kért meg mindenkit, hogy meséljen egy kicsit magáról, így Nóráról megtudtuk, hogy a Gold Recordsnál dolgozik, ahol nem csak a Hűvös zenekar menedzsere, hanem a fellépői szerződéseket is ő intézi, ami szám szerint kb. 2-3 ezer szerződés évente, emellett pedig a Művészetek Völgyén is szervező, illetve a Fülesbagoly tehetségkutató szervezésében is részt vesz. Az ő szavaival élve ,,nem tud nyugton maradni", így ezért több mindent is elvállalt, hogy a szabadidejét is kitöltse valamivel. Ezek után Barna volt a soros, hogy bemutatkozzon: rendezvényszervezőként, marketing specialistaként dolgozik olyan fesztiváloknál, mint a Deja Vu vagy a Szegedi Ifjúsági Napok - és bevallotta, hogy a SZIN mind közül a kedvence. Ha még nem jöttünk volna rá ennyiből, elmondta, hogy a fiatal célközönségnek dolgozik. A szakterülete az esemény marketing, amelyet nem azonnal talált meg, hanem csak később jött rá, hogy ez az ő iránya. A harmadik volt a sorban Krisztián, aki már az előadás előtt beszélgetett Gizi tanárnővel – innen már sejtettük a nyilvánvalót, hogy ő is ,,Lajoska" volt valamikor. (T. Molnár Gizella tanárnő a diákjait Lajoskáknak hívja, ez amolyan ,,belsős poén"). Mivel Krisztián idősebb mint mi, illetve a szakunk is egy pár névváltoztatáson esett át, így ő még a művelődésszervező szakot végezte el – cirka 7 év alatt. Habár nekünk is eléggé elnyerte tetszésünket a szak, azért reméljük, jövőre már diplomával a kezünkben hagyhatjuk el év végén az épületet. Barnával rengeteget dolgoztak együtt, az ő ismertségük nem most kezdődött: a Welcome Camp-et is együtt kezdték el, azóta pedig a Korda házaspár menedzsere lett. Rengeteg személyes történetet meséltek el, sok háttérinformációt osztottak meg velünk, így egy remek kerekasztal beszélgetést halhattunk. 

Anikó tanárnővel lehetőségünk volt egy rövid interjút is készíteni, mely során az alábbiakkal kérdeztük meg:

"Hallottál-e már a KMK-ról, mielőtt a közösségszervezés szakon kezdtél volna oktatni? Ha igen, hogyan értesültél róla?"

"Hallottam róla már régebben is, de bevallom őszintén, akkor láttam át jobban, mekkora dolog ez, amikor bekapcsolódhattam a tanszék munkájába. Azóta igyekszem figyelemmel követni a szervezés és a megvalósítás részleteit is, van mit pótolnom."

"Egy ilyen jellegű konferencia megszervezésekor mit tartasz a legfontosabb komponensnek? Mitől lesz a közös munka gördülékeny?"

"A közös munka erejét és a lelkesedést nagyon fontosnak tartom. KMK-t még sosem szerveztem, de sok más eseményt igen. Szerintem az a titok, ha a közös feladat, cél van a középpontban, s nem mi magunk."

"Milyen témát választanál, ha szervezned kéne egy konferenciát?"

"Ha döntési helyzetbe kerülnék, tuti benne volna utazós, (külföldön) önkénteskedős téma, mert szerintem mindkettő jó terepe annak, hogy megismerjük és olykor komfortzónán kívüli helyzetekbe hozzuk magunkat. Nagyon izgalmasnak találom a különböző kultúrák szokásait, ünnepeit is, azt hiszem, azért is kitartóan lobbiznék. Igazából hány konferencia témaötlete is volt kérdés?"

"Ha hallgató lennél, milyen pozícióban tudnád magad elképzelni a KMK szervezői között? Miért?"

"Azt hiszem, szívesen lennék minden olyan stábnak a tagja, ahol lehetőségem volna minél több meghívott vendéggel valahogyan kapcsolatba kerülni. Örömmel írnék meghívó leveleket, de az ideérkező vendégeket is szívesen fogadnám."

"Vettél-e már részt valaha kerekasztal-beszélgetésen? Milyen élmény volt?"

"Igen, vettem már részt, de ez most teljesen új helyzet lesz. Ahogy mindenki, én is szívesen belesnék olykor a kulisszák mögé - ez az általam vezetett beszélgetés egyik témája. Így aztán nagy lehetőség, hogy ezúttal legitim módon megtehetem."

,,Legyetek büszkék arra, amit tanultok!" – interjú Csepelyi Adrienn újságíróval

Egy ebédszünet után pedig jöhetett a második nap negyedik programja: Csepelyi Adrienn, a WMN újságírója tartott nekünk egy előadást "Fesztiválkalauz kezdőknek és haladóknak: így hozz ki mindent belőle, amit csak lehet!" címmel.

Adrienn rengeteg képet hozott, számottevő személyes sztorival. Egyet szeretnék kiemelni, ami a mi szakmánkra is érvényes lehet, nem csak az újságírásra: Adrienn elmesélte, hogy zöldfülűként kellett egy híres, külföldi zenésszel interjút készítenie. Akkor még új volt a szakmában, nem volt ilyen tapasztalata, illetve készülni sem tudott rá, mert nagyjából 10 perccel az interjú előtt szóltak neki, hogy ezt meg kellene csinálni.  Persze teljes pánikkal reagált, ,,most mi lesz?" – és az ehhez tartozó kérdésekkel, de végül megoldotta. Az mondta, az interjú remekül ment, még nevettek is, pedig bedobták a mélyvízbe ezzel a feladattal. Azt a tanulságot vonhatjuk le ebből, hogy bármi is történjék, nem kell pánikolni, hanem a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Az előadás végén még beszélgettünk, és szóba jött, hogy sokan ,,büfészak"-nak tartják a közösségszervezést. Általában ez egy negatív szemléletmód, hiszen attól, hogy nincs sok vizsgánk, igenis tanulnunk kell, tenni az adott jegyekért, nem csak lógatjuk ilyenkor a lábunkat. Adrienn azt mondta, hogy ezeket ne vegyük magunkra, hiszen nem mondhatják meg, milyen is ebben tanulni, hiszen nincsenek a helyünkben. Nem büfészak, és legyünk büszkék arra, hogy igenis jó szakemberek lesznek belőlünk. A bátorító szavak után az előadás véget is ért, viszont volt lehetőségünk társalogni vele még a színpadra lépése előtt. Az interjúban az alábbi dolgokat nyilatkozta:

"Az első kérdésem az lenne, hogy hogy ment az előadás, de mivel még ez előtt vagyunk, ezért egyenlőre csak 'bemanifesztáljuk', hogy jól fog menni. Úgyhogy maradjunk annyinál, hogy kezdésnek tudnál-e egy kicsit beszélni arról, hogy miről is fogsz majd a színpadon beszélni?" 

"Hát, a kollégáim úgy szoktak fogalmazni, hogy nekem a természetes élőhelyeim a nyári fesztiválok. Egyrészt fogok arról beszélni, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, ugyanis nekem az első újságírói munkahelyem is egy nyári fesztiválon volt, és azóta dolgoztam is millió fesztiválon újságíró és fotósként. Írtam már könyvet is fesztiválról és zenei menedzsment tagjaként is dolgoztam már, úgyhogy csak a technikai kivitelezés maradt nekem hátra, de egyenlőre ezt még nem terveztem megugrani. Ezután még arról is fogok beszélni, hogy fesztiválozóként hogyan lehet a legtöbbet és legjobban kihozni ezekből az eseményekből, és hogy mennyire fontos az, hogy a szakemberek megfelelően fel legyenek készülve a szervezésben, illetve a technikai háttérben."

"Szerintem ez nagyon jó lesz, és izgatott vagyok, hogy tényleg miről is fogsz beszélni, mert ha lenne rá lehetőségem, én is hasonló környezetben vagy területen szeretnék majd elhelyezkedni. Ehhez kapcsolódóan a saját tapasztalataid alapján milyen pozitív vagy akár negatív dolgok vannak a fesztiválok mögött, mivel lehet bevonzani az embereket ebbe a világba, vagy éppenséggel mire is kellene odafigyelniük?"

"Egyből azt nagyon fontosnak tartom, hogy minden profilnak meglegyen a saját profilja, ugyanis azt nyilván nem várja el senki sem a Sziget Fesztiváltól, hogy a legapróbb underground előadók menjenek fel a színpadra, azt viszont igen, hogy a nemzetközi színtérről a legizgalmasabb előadókat, vagy a legnagyobb világsztárokat hozzák kishazánkba. Ha megnézzük például a Campus fesztivált, aminek Kelet-Magyarországon kiemelt jelentősége van, tehát az egész régióban nincs hasonló léptékű rendezvény, ott például nagyon szép kultúrmisszió, hogy a magyar felhozatalt végignézhetjük évente egyszer és lehet ismerkedni azokkal az előadókkal, akik nem gyakran jutnak el a legkeletebbi részébe az országnak, mert nincs hova. Tehát fontos az tudnunk, hogy mit várunk egy adott fesztiváltól, és mi az, amit még be tud fogadni a közönség, mivel lehet egy kicsit még a határokat feszegetni, és persze minden fesztiválnak az a lényege, hogy az emberek felszabadultan, jól szórakozhassanak.  Pontosan ezért elkerülhetetlen, hogy biztonságos legyen, és az is, hogy ne csak zenei programok legyenek, hanem úgy legyen az igazi a fesztivál, hogy más művészeti ágak is jelen vannak."

"Abszolút egyetértek, viszont az imént elkezdtél belemenni az következő kérdésembe, ami a Campus fesztivál lett volna. Személy szerint én nem tudtam, hogy mi az a Campus és szerintem az olvasóink is szívesen belehallgatnának abba, hogy milyen is ez a fesztivál, illetve hogyan is kapcsolódik a te nevedhez?"

"Tavaly ünnepelte a 15.-dik ,'születésnapját', ugyanis a pandémia miatt egy évet csúszott ez az egész, és felkértek engem arra, hogy írjam meg a fesztivál könyvét. Lévén, hogy újságíró vagyok, és hogy ez ne csak egy emlékalbum legyen, amiben 'szép' fotókat nézegethetünk arról, hogy kik is léptek föl- ami persze tök szuper- de én inkább szerettem volna egy kicsit megmutatni azt az oldalát a dolognak, hogy mennyi ember munkája van abban, hogy 15 éve már milyen fellépők juthattak el Debrecenbe, ezért azt kértem, hogy lehessen ez egy riportkönyv, egy klasszikus értelemben vett újságírói munka. Kripkó Lilit, nagyon kedves kolléganőmet a WMN magazinnál - akivel nagyon szeretek riportokon dolgozni -, felkértem arra, hogy fotózza le, hogy mi zajlik a háttérben, építéstől bontásig, miközben én kis riportokat készítek a fesztiválon dolgozókkal."

"Én próbáltam utánanézni ennek a könyvnek, de nem találtam sehol."

"Igen, hamarosan kapható lesz a bővített kiadása, ami egy nagyon-nagyon szép könyv, úgyhogy mindenkinek, akit érdekel, ajánlom az olvasását."

"Szuper. Akkor a következő kérdésem az lenne, hogy itt meséltél nekünk a Campusról, ide gondolom minden évben el szoktál menni, de ezt leszámítva van-e még valamilyen fesztivál, ahová mész, vagy esetleg ajánlani tudnál az olvasóinknak, akár ami egy kicsit kevésbé ismert?"

"Én a Campust tényleg szívesen ajánlom, mert az ország második legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, úgyhogy az egy abszolút alap, a Sziget mellett, mert az mindig az első fix dolog az évemben, hogy megnézzem, hogy mettől meddig van a Sziget augusztusban. Ez volt az első munkahelyem és az első újságírói munkám is, úgyhogy nekem ehhez nagyon fontos kötődésem van. Emellett még nagyon szeretem a Soundot, mert amikor egy kicsit kell, hogy levezessem a feszültséget, akkor elmegyek a Soundra. De ez mellett régen a Volt fesztivál is alap volt, most a Sopron feszten fogok majd beszélgetést vezetni, ami nagyon izgalmas, mert ez egy egészen máshogy felépülő fesztivál, mint az eddigi, bent a városban van egy csomó kulturális program és az eredeti helyszínen is vannak koncertek. Mindezek mellett megyek még a Művészetek Völgyébe, illetve az Ördögkatlan fesztivál is olyan, hogy az ember elmegy, aztán nem tudja, hogy mi fog történni. De pont ez a jó a fesztiválban, hogy nagyon sok féle ember, program és hangulat van, illetve, hogy végre nem kell annyira tervezetten és szoros határidőkkel léteznünk."

"Rendben, szuper, végül az utolsó kérdése az újságnak a Magyar Zene Házával lesz kapcsolatos, ugyanis láttuk, hogy te vagy a 'Mindent a Szemnek' a házigazdája, és azt akarom kérdezni hogy hogyan valósult ez meg pontosan, hogyan is nézett ki, hogyan alakultak a színfalak mögött a dolgok, ugyanis mi közösségszervező szemmel érdekeltek vagyunk a témában."

"Először is felkértek engem, már jó régen, hogy ötleteljünk együtt. Az első gondolatom az volt, hogy nekem mennyire a szívügyem, hogy azok, akik a zeneiparban a háttérben dolgoznak, azok egy kicsit több elismerést és figyelmet kapjanak. Végül arra jutottam, hogy célozzuk meg azokat az embereket, akik azt alakítják ki, ahogyan mi a pop-kultúrát látjuk. Hogy néz ki egy videóklipp, hogyan van felöltözve egy előadó, ki és hogyan sminkeli őket, ki tervezi meg a színpadi látványt, satöbbi-satöbbi. A 'Mindent a Szemnek' végül is ezért van, hogy mindent megmutassunk, ami a szemnek látható, másrészt viszont láthatatlan, mert a kulisszák mögé megyünk. Az első két beszélgetés már megvolt, szakmai közönség érkezett, és nagyon okos kérdéseket tettek fel a végén a videoklip rendezőknek. A második előadáson fotósokkal beszélgettem, akik zenekar, illetve koncert fotózással foglalkoznak. Most lesz májusban a harmadik része, ahol egy stylist és divattervező lesz a vendégem, úgyhogy remélem, ezen is sokan lesznek és ugyanilyen izgalmas kérdéseket kapunk majd most is."

Wavy Budapest – kik is ők és mit csinálnak? interjú Kersner Mátéval, a Wavy újságíró, kreatív-, PR- és social felelősével

Ezen a napon az utolsó program szintén egy kerekasztal beszélgetés volt a Wavy Budapesttel. Ezen magától a Wavy-től összesen hárman vettek részt, Bornemissza Márk alapító, Kersner Máté újságíró, kreatív-, PR- és social felelős, illetve Dobos Csaba booking menedzser. A beszélgetést Gerhát Krisztián, másodéves közösségszervező hallgató vezette. Ennél is temérdek mindenről szó esett. A tervezett háromnegyed órás beszélgetésből majdnem másfél órás lett, hiszen annyi kérdése volt Krisztiánnak a Wavysekhez, hogy nem fért volna bele 45 percbe. A KéMeK stáb egyik tagját, Benit kértük meg arra, hogy készítsen az egyik tagjukkal egy interjút, mivel tudtuk, hogy őt érdekli a rapzene.

"Hogy érezted magad, milyen benyomásokat szereztél a XXXII. KMK-n? Valamint meséltétek, hogy rengeteget dolgoztok, hogyhogy mégis eljöttetek?"

"Egyrészt nagyon jól éreztem magam. Csaba és Márk is, aki a Wavy-t alapította és akivel közösen csináljuk a Wavy-t kiemelte, hogy nem láttak unatkozó arcokat a tömegben. Éreztem, hogy ez egy releváns téma lehet. Szeretek ilyeneket csinálni, szeretem, ha elhagyjuk azt a rapperszerű imidzset, amit amúgy könnyű felvenni, helyette beülünk öltönyben beszélgetni diákokkal, akik rajongók is. Amúgy még soha nem láttam Márkot öltönyben. Szóval abszolút van helye az ilyen kerekasztal beszélgetéseknek, tök nagy köszönet, hogy elhívtatok minket. Én az ELTE-re járok, még egy kicsit szenvedek a szakdogámmal, bárcsak lett volna ilyen program, amire szívesen beülök. Egyébként meg a Krisztiánnak köszönhetem a megkeresést, akit korábbról ismertem, meg tudom, hogy ő is hallgat minket. Amikor ilyen lehetőség érkezik, akkor PR-felelősként közvetítek meg lebeszélem a projekteket. Amikor bedobtam a Márkéknak, tök örültek. Ennél jobban ki se jöhetett volna a dolog: még egy hete sincs kint a lemezünk és pont most kontextust tudtunk adni neki. Tökéletes időzítés."

"A rap közegben otthonosan mozogsz, ezért ebbe az irányba terelném beszélgetés menetét. Én azt látom, hogy virágzik a rap szcéna, egyre több előadó van, minden nap jelennek meg új arcok. Eljöhet-e az a pont, amikor megtelik ez a színtér és nem tud több előadót befogadni?"

"Szerintem az van, hogy mivel a magyar színtér nagyon pici ezért nagyon könnyen túl tud telítődni és nagyon hamar ki tudnak pörögni karrierek. Ezt csomó magyar előadónál látjuk, hogy valaki befut és 2-3 év alatt eléri a plafont és utána nem igazán van hova tovább lépni. Ugyanakkor ezeknek az embereknek a hatására megjelenik egy csomó kisebb elérésű rapper, akiket meg szerintem tévesen és túl korán túl magas polcra tesznek, így meg nem organikus egy-egy karrier íve. Ez egy ellentmondásos folyamat. Egyrészt tökre fontos, hogy minden apró artistot felkaroljunk, beszéljünk velük, de közben meg nagyon sokan keselyű módjára rászállnak azokra a nevekre, akiknek egyébként nem biztos, hogy akkora a közönségük, de jól prezentálhatóak és könnyen tudják őket promózni. Ez nem mindig áll összhangban azzal, hogy mekkora jelentőségük van a szcénában. Szerintem a Wavy ilyen szempontból egy anomália, nem voltunk ott minden év végi listán, viszont ha kimondod ezt a nevet, akkor az emberek vágják. Meg van egy olyan beágyazottsága, ami organikusabb, mint egy-két olyan embernél, akikre rászállnak menedzserek, kiadók és próbálják őket kipörgetni. Szóval mivel kicsi a piac, könnyen túl tud telítődni ez a szcéna, de jobban át is lehet látni, hogy kik a szereplői. Ehhez képest az amerikai szcénában az van, hogy nagyon sok apró rapper jelenik meg és nem is tudsz róluk. Itthon látni lehet a palettát."

"Részben ehhez is kapcsolódik a következő kérdésem, említetted, hogy fontos a kisebb elérésű előadók támogatása, felkarolása. Ez a támogató közeg mennyire jellemző a szcénán belül és mennyire tekintenek inkább konkurenciaként egymásra az előadók?"

"Ez nehéz. Azt tévesnek gondolom, hogy konkurenciát jelentenének egymásra előadók, van egy egészséges verseny, de szerintem valós konkurenciát nem igazán tud jelenteni egymásra egy kollektíva, vagy csapat. Pont amiatt, mert pici a színtér, ezért, ha valaki hallgat valakit az áthallgat a másik kollektívába is. Sok olyat látok, aki elmegy OTL-re és eljön Wavy-re is. Sok olyat látok, aki hallgat Gegét és ezért hallgat Wavy-t is. Szóval szerintem ez egy nagy közös alom, ez nem a legszebb szó rá, de ez valóban egy közös buborék, amiben valódi széthúzást nem igazán érzek. Az más kérdés, hogy amúgy az valamilyen szinten hamis kép, hogy mindenki mindenkivel jóban van, de könnyebb mutatni, hogy mindenki a spanom. A backstage-ek világa olyan értelemben sokszor egy hamis világ, hogy nem fogsz ott egy értelmes beszélgetést lefolytatni valakivel. Odamentek egymáshoz, hogy 'csá tesó', 'mizu tesó', de nem juttok tovább egy ilyen beszélgetésnél. Viszont szerintem amíg ezt be tudják látni emberek és nem mondjuk azt, hogy ez a valóság, a valóságunkat pedig intimebb közegben megéljük, addig nincs baj. Szerintem nekünk ez sikerült, akár a Wavyville táborokban, vagy a próbatermünkben, ahol különböző színterekről összegyűltek emberek, például Gyuris, Burijenci, vagy Beton.Hofi és olyan fiatal előadók, akik meg őket hallgatják, akár az új Wavy-tagok, Ábi és egyedi. Nem egy üres, kamu kép van, ami néha jogosan áll fent. Ezt inspiráló közösségi terek megalkotásával könnyen ki lehet küszöbölni."

"A jövőben hol látod magad ebben a színtérben? Vannak egyéni terveid, 5-10 éves terved?"

"Nagyon korán belekerültem ebbe a közegbe, ami adott egy tök jó kapcsolati hálót és egyfajta kölcsönös tiszteletet csomó irányba. Kb. 2018-ban, szinte az első OTL-eken ott voltam, meg olyan bulikon, ahova még vidékről utaztunk fel mi is. Ez egy olyan hosszú időszak, hogy most már nem is akarom igazán bizonygatni, érzem azt, hogy organikusan, természetesen vagyok itt, a saját teremben. Már nem vágyom arra, mint régen, hogy mindenhol ott akarok lenni, nincs FOMO-m*. Ehhez viszont sok év kellett. És mivel eljutottam erre a szintre, ezért sok egyéni dolgot akarok csinálni, akár olyat, ami teljesen független ettől a színtértől. Például elvonulni valahova és megírni egy könyvet, vagy akár úgy újságot írni, hogy az ne abban a taposómalomban történjen, mint amit az előadáson is mondtam. El akarok mélyülni projektekben. Időt akarok adni magamnak, hogy 5-10 év múlva akár azt is megengedhessem magamnak, hogy több hónapig dolgozzak valamin, és én legyek a saját magam ura. Illetve főleg fejlődni akarok, mert szerintem csomó dologban kipróbáltam magam, de az íráson kívül semmiben nem vagyok annyira jó, mint azt rám mondják. Ez kivált belőlem egy kettős érzést, szerintem lehetnék sokkal jobb és vannak is nálam sokkal-sokkal tehetségesebb emberek, a fotográfiában bőven, de bármi másban is, amit eddig csináltam. Ezeket szeretném felhozni, csak egyenlőre nincs időm. Ezért azt akarom kialakítani az elkövetkezendő 5 évben, hogy legyen időm úgy fejlődni és úgy elkezdeni valamit, mintha először csinálnám. Szívem szerint elmennék egy másik országba, úgy, hogy ott nincsen semmilyen előtörténetem és megkérnék egy fotóst, hogy tanítson meg mindent az alapoktól. Vagy megkérnék egy általam nagyra tartott szerzőt, úgy, hogy titokban tartom, hogy én valaha is írtam, hogy mondja el, hogyan kell írni. Én jól ismerem a határaimat és a tehetségemet, mások néha mégis felülreprezentálnak. Ugyanakkor nagyon jól esik, hogy elismernek, de én magamnak akarok megfelelni. Ezért akarok fejlődni és nem annyira érdekel, hogy mit gondolnak, vagy hogy piedesztálra emelnek-e, vagy sem."

"Mi volt 2023-ban a top 3 magyar rap/hiphop album számodra?"

"Hm.. Ez külföldiekkel sokkal egyszerűbb lenne. Adj egy kis időt, fel kell idéznem, hogy egyáltalán mik jelentek meg tavaly. Azt ki merem jelenteni, hogy a top 1 az egyértelműen a 'Baba Aziz' lemez. Az 'R.I.P' szerintem korszakalkotó fontosságú, nagyon sok szempontból. A filozófiája miatt is, az ahogy Aziz operál, mint előadó. Nála nincs FOMO, sem clout chasing, nincs kivagyiság, mert akinek tudnia kell, az tudja róla, hogy milyen fontos szereplő, nem kell bizonygatnia magát. A lemez produceri és koncepciózus szempontból is abszolút előremutató. A 'Babel'-t nyilván nagyon szeretem, mivel személyes kötődésem van hozzá, ezt felesleges tagadni. Koncepciózusan és zeneileg szerintem objektíven nézve kiemelkedő. Már önmagában a lemezt nyitó 'Desert' is az, ami egy kísérleti, szaxofonos intro. Wavy-tagság ide vagy oda, merem mondani, hogyha azt meghallanám külső szemlélőként, akkor nagyon felkeltené az érdeklődésem, hogy 'Wow, ez mi? Van ilyen itthon?'. Amúgy meg harmadiknak, talán az 'Ismersz' albumot mondanám Figurától. Meg egyértelműen a 'Cirque de L'Homme' és a 'Megáll Az Idő'. Szerintem fontosak, ezeknek hála Kolos és Pogány is kilőttek az éterbe, és az új generációnak a legjelentősebb friss hangjai lettek."

Slam, buli és személyes kapcsolatok

Estére is szerveztünk programot természetesen. Ezen a napon került megrendezésre a Slam Poetry est a JATE klubban. Ezt Nagy Sándor és Fülöp Viktor vezette, de önkéntes alapon lehetett – előzetes regisztrációval persze – előadni is. Ennek nagy sikere volt, szerencsére többen is vállalkoztak arra, hogy színpadra állnak, illetve volt egy nyertesünk is, aki egy ajándékcsomagot kapott. A slam est után egy kis levezetőként bulizhattunk, amelyhez DJ Snatcha szolgáltatta a zenét. És hogy a személyes kapcsolatokat is megemlítsük, az egyik főszervezőnk, Saci április 25.-én ünnepli a születésnapját, így éjfélkor az összes jelenlévő elénekelte neki a Boldog szülinapot! című dalt, hogy ne csak a szakmaiságra emlékezzen az egészből.

Ezzel pedig véget is ért a XXXII. Közművelődési Konferencia második napja. Ha esetleg érdekel, mi történt a harmadik napon, illetve milyenek voltak az utómunkálatok, olvasd el a következő számot is. 

*FOMO: Fear of missing out. Félelem a kimaradástól.