KéMeK 4. szám: Az utolsó nekifutás

KéMeK Újság: A konferencia hivatalos napilapja

4. szám: Az utolsó nekifutás, vagyis

Minden, ami belefér, avagy az utolsó nap és az utómunkák…

Április 25.-én, csütörtökön véget ért a XXXII. Közművelődési Konferencia – legalábbis a külső szemlélőknek. Ámde szeretnénk elmesélni, milyen is volt az utolsó nap, illetve a jövőbeli szervezőknek milyen hosszadalmas utómunkákkal kell számolniuk. Természetesen az utolsó napon is hamarabb megjelentünk a JGYPK főépületének alagsorában, a Tamási Áron Klubban, hogy mindenkivel tisztázzuk, kinek mi lesz a napi feladata. Ezek után szokás szerint szétszéledtünk, hogy megkeressük a helyünket.

Erzsébet Táborok: nincs köztünk távolság!

A harmadik nap egy előadással indult, amelyet Lengyelné Nagy Csilla tartott. Itt szó volt arról, hogy mik is valójában az Erzsébet táborok, honnan indultak, milyen fajtái vannak, illetve, hogy kik és hogyan szervezik ezeket. Sok érdekes információt tudtunk meg, többek között például azt is, hogy nem csak a nyári, zánkai táborok vannak, hanem vannak kifejezetten családoknak lehetőségek és még napközis Erzsébet-tábor is van. Emellett szokott Erdélyben is lenni tábor, ahol külhoni magyarok is részt tudnak venni, és ami szerintünk nagyon szuper még, az az Erzsébet-karácsony, amely egy karácsonyi ráhangolódás az ünnepekre. Ezek a téliesített zánkai táborban szoktak lenni, és három napos turnusokra lehet jelentkezni. Ha valaki szeretne többet megtudni ezekről, keresse fel a https://erzsebettaborok.hu oldalt, itt minden információt meg lehet találni.

Eközben a folyosón már lehetett tombolákat venni...

A sikeres sportrendezvény titka: kell egy csapat!

A második program ezen a napon szintén egy előadás volt, amelyet Dr. Varga Tibor, az Iustitia Sport és Kulturális Egyesület elnöke tartott A sikeres sportrendezvény titka: Kell egy csapat! címmel. Elmesélte, hogy ő az ÁJTK-n végzett, mint jogász, és közel 20 évig az igazságszolgáltatásban is dolgozott. Mindemellett diákként is definiálja magát, hiszen közösségi és civil tanulmányokat is végez, továbbá kerékpáros túravezető – tehát egy nagyon színes személyiségű előadót hívtunk meg. Az Iustitia egyesület 1997-ben alakult, viszont 2000-től a mai napig közhasznú szervezetként működik. Az egyesület nem csak kerékpáros túrákat szervez, hanem sporttevékenységeket is, például futás vagy labdarúgás. Tibor a végén még elmondta, hogy az 50 órás kötelező közösségi szolgálatot is meg lehet csinálni az egyesületnél, ami közösségszervező szempontból egy nagyon jó pont, hiszen így nem csak a sportolni vágyókat fogják meg, hanem akár a középiskolásokat is, akik nem feltétlenül a testmozgást választanák, de szervezni annál inkább szeretnének.

Levezetés...

Ezek után jöttek a workshopok, mint harmadik program. Ezek párhuzamosan mentek és előzetesen regisztrálni kellett rájuk. Itt négy előadó volt három workshopra: Brillmann Zsolt Közösség- vagy közönségszervezés? címmel tartott műhelymunkát...

Mayer Enikő Az egyéni tanulás közösségformáló erejéről beszélt...

...Kiss Ármin és Soós Titusz pedig a Cave Zone-tól jöttek hozzánk. 

A workshopok után nem volt érdemes hazarohanni, hiszen a kedves vendégeink egy tombolahúzáson vehettek részt. A tombolából befolyt összeget a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálatnak ajánlottuk fel, amelyet a Szponzoros stábunk május 14.-én át is adott. Rengeteg nyereményt sorsoltunk ki, például ajándékcsomagokat, különböző fesztiváljegyeket, gyümölcskosarakat, belépőket, illetve mindenféle felajánlást, amit ezúton is köszönünk a szponzorainknak.

A lezárás- a résztvevők szemszögéből

A tombola után meghallgathattuk Orbán Hédi tanárnő köszönőbeszédét, aki kicsit elérzékenyülve állt fel a színpadra, utána pedig felkérte a két főszervezőt, Kerekes Antóniát és Sáfrán Saroltát, hogy szóljanak ők is egy-két szót, a műsorok végén. Természetesen, mivel eddig minden szinte tökéletesen ment, itt már kicsit szétestünk, és a főszervezőink lejöttek úgy, hogy elfelejtették az ajándékot, de visszarohanván felhívták Hédi tanárnőt a színpadra, újra könnyre fakasztva őt, hogy átadják a neki szánt ajándékot. 

Hédi tanárnő után az elsőéves hallgatók jöttek, akiknek Saciék átadták a stafétát, sok sikert kívánva a jövő évi, XXXIII. KMK-hoz. 

Miután ez megtörtént, egy kis várakozás után ehettünk egy jót, hiszen egy állófogadásra invitáltuk meg a még jelen lévőket, ahol több fajta ételből is választhattunk. Itt a szervező csapat néhány tagjával megbeszéltük, hogy hihetetlenül jóleső volt ez az étkezés, hiszen napok óta alig ettünk, müzliszeleteken, péksütiken és koffeinen éltünk, így ez az állófogadás épp jókor volt esedékes. Evés után már csak elpakoltunk- amit így hirtelenjében el tudtunk pakolni- azután pedig mindenki ment pihenni, majd este újra találkoztunk és megünnepeltük ezt a remek 3 napot – vagyis igazából az egész két félévet, ami alatt ezt az egészet kitaláltuk, megszerveztük, felépítettük, lebonyolítottuk és lezártuk.

Lezárás a szervezők részéről is- interjú Orbán Hedvig mentortanárunkkal

Az utómunkálatok csak a következő hét hétfőjén, április 29.-én kezdődtek meg, hiszen ekkor volt a nagybetűs MEGBESZÉLÉS, ahol Hédi tanárnővel együtt, közösen átbeszéltünk minden apró részletet. Hogyan ment a munka, mi a véleményünk, hogy éreztük és jelenleg is hogy érezzük magunkat. Voltak stábok, akik olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy ők a konferencia végeztével be is fejezték a munkát, viszont voltak olyan stábok, például a KéMeK is, akiknek még egy kicsit dolgozniuk kellett, illetve várni, hiszen rajtuk kívül álló okok miatt elhúzódott a munka. De ezzel vége is a mi feladatunknak, ezzel a számmal tényleg vége van az egész XXXII. KMK-s munkánknak, már csak az érte járó jegyet kell megvárnunk. Szerintem az egész szervezőcsapat nevében beszélek, ha azt mondom, ez egy remek munka volt, nagyon jól éreztük magunkat és köszönünk mindent! A tanárainknak, az előadóknak, a segítőknek, az interjúalanyoknak, a résztvevőknek, a szponzoroknak, a támogatóinknak és egymásnak. Hiszen együttműködés nélkül nem lett volna ilyen jó, ilyen könnyű és ilyen felejthetetlen élmény. A végére pedig szeretnénk a mentortanárunk, Orbán Hédi tanárnő interjúját beilleszteni, amit igaz, a második napon készítettünk, de így is hiteles.

"Hogy ment az első nap, hogyan ment a második nap, és hogyan fog menni a harmadik nap? Általánosan volt-e bármi akadály, vagy esetleg kellemesen csalódott-e a tanárnő, hogy mennyire jól ment minden, mert szerintem jól ment minden."

"Szerintem is jól ment minden, én azon gondolkodtam, hogy eddig szinte a legnagyobb probléma az az volt a nulladik napon, hogy a kerekasztalt vigyük be vagy a hosszúkás asztalt vigyük be, ez szerintem egy kardinális probléma volt, de ezen hamar túllendültünk. Én úgy látom, hogy a csapat nagy része élvezi, amit csinál, az egész csapat ott van, teszi a dolgát becsülettel és rendesen, és meglepő módon majdnem az összes elsős is itt van és részese a konferenciának. Szerintem nagy zökkenő eddig abszolút nem volt, tehát amikor elkezdődött az első nap akkor onnantól kezdve csak mennie kell az egész dolognak, és ment-ment-ment, tehát akkor tudtam, hogy rendben leszünk. A pici tanulság volt a kerekasztal beszélgetés, de a tanulságot levontuk belőle mára, a mai kerekasztal beszélgetés már nagyon jóra sikerült, és nagyon szépen befejeztük a tegnapi napot, a mai nap már össze volt készítve minden. Tehát nem telt el sok idő azzal és így tudhatjuk, hogy ez valószínűleg ez így fog menni ma is."

"Abban én is abszolút egyetértek, hogy eddig valóban flottul ment minden szerintem, és az előbb említett asztalos incidensről még annyit, hogy-

-ez nem incidens ez csak egy picike történet, egy porszem-

-viszont igen nagyvonalakban hogyan történt a konferenciának a megszervezése és milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, mert alapvetően nem Önnel kezdődött ennek az egésznek a megszervezése, hanem Sütő Erika tanárnő segítségével, viszont ez nem az első alkalom, hogy ön ilyen nagy szerepet vállalt specifikusan a KMK megszervezésében, erről tudna egy kicsit mesélni nekünk?"

"Én nem éreztem magamat rosszul ebben a feladatban vagy feladatkörben, örültem neki, hogy engem kérdeztek meg, mert én fontosnak tartom a KMK szakmaiságát, és örültem neki amikor Gizi tanárnő megkeresett ezzel a lehetőséggel, és még egyszer köszönöm szépen, igyekszem is. Nyilván minden részletet én sem bírtam lekérdezni, sem hallgatók, sem Erika tanárnő részéről, de igyekeztem. Talán találtam valami nehézséget magamban, hogy megtaláljam a helyes középutat, hogy meddig ne dumáljak bele, vagy mikor szóljak bele, és bízom benne, hogy sikerült megtalálnom a helyes hangot magamban. Én mindig is szerettem ezt a konferenciát, 10 évvel ez előtt is, amikor az Erika szintén hiányzott, akkor is én voltam a háttérben. Nagyon-nagyon jó élmény az, hogy megcsináljunk valamit közösen. A saját civil életemben, körülbelül 20 éve eldöntöttem magamban, hogy így vagy úgy, de mindennek mindig sikerülnie kell, a lehető legjobb formában, és ezt igyekeztem is ebbe a konferenciába is beleültetni."

"Igen-igen, ez kiváló hozzáállás az egészhez, ha mindenki ilyen mentalitással megy neki az eseményszervezésekhez, akkor az rosszul nem sülhet el. A következő kérdésem az lenne, hogy eddig a tanárnőnek melyik előadás tetszett a legjobban, vagy esetleg van-e egy, amit a legjobban vár?"

"Igen, a második nap művelődési kerekasztala, az ott levő kollégák nagyon részletesen kibeszélték a szakma minden szegletét. Tudtuk, hogy az önkéntesség sokakat fog vonzani és ez itt be is igazolódott. Várni pedig az összeset várom, ugyanis kíváncsi leszek, hogy kinek milyen mondandója lesz, például a Wavy, amiről konkrétan semmit sem tudok, úgyhogy nagyon várom, hogy meghallgathassam a mondandójukat."

"Igen, ez egy teljesen új világ lesz, és talán nekem is a személyes kedvencem a másik nap nyitó kerekasztal beszélgetése volt, rettentő motiváló volt hallgatni az elfogultságukat a saját és kollégáik rendezvényei iránt. Záró kérdésnek pedig azt szeretném kérdezni, hogy esetleg a tanárnőnek van-e valami jótanácsa a következő évi csapatnak?"

"Az a helyzet, hogy tegnap már azt mondta az egyik elsős csoport, hogy a lelkükben és a fejükben, már elkezdték összeállítani a jövő évi KMK-t, amire én azt mondtam, hogy előtte mindenképp beszéljük meg, mire ők közölték, hogy meglepetés lesz, amire azt válaszoltam, hogy akkor meg főleg beszéljük meg, ugyanis az egész sokkal sikeresebb lesz, ha az elejétől közösen építkezünk. Most már azt gondolom, hogy miután szeptember óta látom az elsősöket és együtt dolgozunk, így tudom, hogy náluk milyen alapozást kell csinálni, mire kell őket felkészíteni, hogy még jobban tudjanak együtt dolgozni. Ráadásul ők még többen is vannak, tehát Újvári Edit tanárnővel azt beszéltük, hogy nyilván szeptemberre realizálódnia kell annak, hogy a nagy létszámú csoport miatt a csapat csak a KMK-t fogja csinálni, vagy lesz egy másik projekt is. Nyilván ennyi hallgató nagyon-nagyon sok egy feladatra tehát valószínű, hogy két külön projekt lesz."

"Igen én is hallottam arról, hogy lehet két külön projekt lesz, de alakuljon bárhogy is, minden esetre sok sikert kíván a '24-es csapat az idei elsősöknek és köszönjük szépen Hédi tanárnőnek az interjút."

Ezzel az interjúval pedig szeretnénk megköszönni tényleg minden embernek, akinek bármilyen köze is volt a XXXII. Közművelődési Konferenciához, hogy velünk voltak, és reméljük, hogy jövőre találkozunk. Az elsőéveseknek pedig sok sikert kívánunk a jövő évi konferenciájukhoz!